Századok – 1979
Figyelő - Pölöskei Ferenc: Károlyiról a forradalmak évfordulóján 333/II
KÁROLYIRÓL A FORRADALMAK ÉVFORDULÓJÁN 337 alapvető társadalmi és nemzeti problematikáját ő sem ismerte fel, de a függetlenségi párt eredeti, demokratikus és liberális programját — általános egyenlő titkos választójog, népképviseleti rendszer, egyesülési és gyülekezési jog, sajtó szabadság, a parlamentarizmus liberális vonásainak fenntartása - az 1910-es években Tisza munkapártjával szemben eréllyel képviselte. Kérdés marad persze, hogy vajon az új történeti körülmények között az 1910-es években lehetséges volt-e gazdagítani ezt a kiegyezéshez visszanyúló ellenzéki programot? S e program legkövetkezetesebb képviselői képesek-e továbblépni korábban is szűknek bizonyuló, a munkás-, paraszt-, valamint a nemzetiségi kérdést kirekesztő politikájukon. Vajon a polgári demokratikus forradalom előkészítőivé, vagy akadályozóivá válnak-e? Mert politikájuk alkalmasnak bizonyulhatott a konzervatívokkal való szembefordulásra, de túlságosan is kevés volt ahhoz, hogy képviselői csatlakozzanak a polgári demokratikus forradalom erőihez. Justh Gyula, Holló Lajos és mások azonban az új belpolitikai viszonyok között keresik a kiutat, vállalják a parlamenten kívüli erőkkel, a szociáldemokratákkal és a polgári radikálisokkal az együttműködést, s tiltakoznak a háborús készülődéssel szemben s ezzel. számos kérdésben már túl is haladtak, demokratikus elemekkel bővítették az eredeti programot. A polgári demokratikus forradalom erőihez közeledtek anélkül, hogy forradalmárokká váltak volna, Ady szavaival egy bomló korszak bomlasztóivá és hőseivé váltak anélkül, hogy ezt felismerték volna. A tanítvány Károlyi Mihály főként 1916-18-ig azzal tett túl mesterén, hogy a megcsontosodott, retrográd, visszahúzó, a konzervatívokhoz is kapcsolódó vonásoknak az eltávolításához fogott. Végérvényesen szakított a konzervatívokkal, a német orientáció híveivel. Nem állt meg az előrevivő úton az agrárkérdés s a nemzetiségi kérdés terén sem. Felemás háborúellenessége határozott, egyértelmű antimilitarizmussá erősödött. 1916 nyarán új pártot alapított. Programjában többek között követelte a perszonáluniót, az önálló vámterületet és hadsereget, az általános, egyenlő és titkos választójogot, a háború befejezést — az ország integritásának megőrzésével -, és „mélyreható” birtokpolitikát. Itt még egy körülményt kell kiemelnünk, ami már az említett harmadik tényezőhöz vezet bennünket. Justh Gyula politikája nyomán találja, találhatta ugyanis meg az utat a polgári radikálisokhoz és a szociáldemokratákhoz. Politikai útjának töretlenségét bizonyítja, hogy azután a háború második szakaszában már túlhaladt Justh Gyula elképzelésein, majd sok kérdésben az új szövetségeseken, a polgári radikálisokon és a szociáldemokratákon is. A Monarchia háború végi válságára térve igen plasztikusnak tartjuk az Emlékiratok 109. lapján olvasható sorokat. Eszerint a frontgyőzelmek csökkentették a demokrácia táborának politikai esélyeit, a katonai helyzet kedvezőtlen alakulása, a rossz hírek érkezése ugyanakkor erősítették Károlyi optimizmusát. 1917 őszén meghívást kapott Svájcba, a Tartós Béke Ligájának berni konferenciájára. Leírja, nem táplált olyan illúziókat, mintha a teoretikus pacifisták tanácskozásából megszülethetne a béke. De részvételétől antantkapcsolatainak újrafelvételét remélte. Valóban lehetősége nyílt az eszmecserére, de sem ő, sem tárgyalópartnerei nem rendelkeztek semmiféle felhatalmazással kormányaik részéről. Mindenesetre tudomást szerzett az amerikai segítség ugrásszerűen megnövekedő méreteiről. Ez az információ is hozzásegítette a háború végső kimenetelét illető felismeréséhez, világosan látta a valóságos erő
