Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
330 ORMOS MÁRIA lassúaknak találni. Az első kategóriába tartozott, hogy Vix, nyomában pedig De Lobit, majd maga Franchet D’Espérey is foglalkozni kezdett a zóna meghosszabbításának gondolatával Kárpát-Ukrajnában,62 De Lobit pedig azt is erőltette, hogy a zóna dél felé, a Bánátban is folytatódjék.63 Párizsban azonban a kárpát-ukrajnai semleges övezetet egyáltalán nem látták szükségesnek, tekintettel arra, hogy a konferencia csehszlovák bizottsága február 27-én elfogadta e régióra nézve az amerikai javaslatot, amely autonómia biztosítása mellett Kárpát-Ukrajna Csehszlovákiához való kapcsolását tartalmazta.64 Megvolt tehát az alap ahhoz, hogy Magyarországot ezen az oldalon is elszigetelhessék, mind pedig ahhoz, hogy az itt átvezető vasutat használhassák. Míg Belgrádban a volt Magyarországon teljes egészében átvezető semleges folyosó tervezeteinek kidolgozásával foglalkoztak, Párizsban egyre nyomasztóbban hatott két jelenség. Először is a Dél-Oroszországban állomásozó intervenciós haderő helyzete napról napra romlott, a helyzet megszilárdítására és a kezdeményezés visszaszerzésére csak jelentős friss erő bedobása esetén lehetett számítani. Bizonyos volt azonban, hogy amíg Románia nyugati határán nem áll be a nyugalom, ettől az országtól erre a célra nem lehet katonát kapni. Másodszor aggodalmakat váltott ki Párizsban az is, hogy a román politikai és katonai személyiségek mind türelmetlenebbül léptek fel. Tartani kellett attól, hogy hadműveletüket önkényesen továbbfolytatják, ami pedig nem csak a konferencia presztízsét, de Párizs tervezett „vonalát” is veszélyeztethette.6 5 Clemenceau az eljárást március 14-én erélyesen megsürgette, Franchet D’Espérey pedig a szemrehányásokat azonnal továbbította De Lobit tábornoknak.66 Az utóbbi március 16-án közölte, hogy a 17. hadosztály már útnak indult, Gondrecourt tábornok pedig, aki a semleges zónában állomásozó haderő parancsnokául volt kiszemelve, rövidesen Budapestre utazik, és március 21-én ismerteti Károlyival a konferencia határozatát.67 A következő napon, március 17-én Franchet D’Espérey azonban letiltott minden katonai előkészületet, mind pedig azt, hogy a magyar kormányt katonai intézkedések kilátásba helyezésével próbálják meg a jegyzék elfogadására rábírni.6 8 Ezáltal a jegyzék bemutatásában pontosan egy napot nyertek, s ugyanakkor kárba veszett a 10 napon át erőteljes ütemben folytatott előkészítő munka. Franchet D’Espérey eljárásának okait egyelőre nem ismeijük, találgatásokba pedig nem szeretnénk bocsátkozni. Tilalmi rendeletében megfogalmazott érvét, hogy tudniillik két hadosztály összevonása önmagában véve veszélyhelyzetet provokálhat, minden bizonnyal maga sem vette komolyan. Nem való6 2 20 N 525, doss. 5. Vix, 1919. márc. 6; 20 N 527, doss. 2. De Lobit, márc. 7; 20 N 498, doss. 4. uő, márc. 15 6 3Ld. részletesebben Bernachot: i. m. vol. I. A bánáti semleges zóna részletes terve: 20 N 498, doss. 4. De Lobit, 1919. márc. 14. 6 4 Commission des affaires tchéchoslovaques, 1. ülés 1919. febr. 27. 6 5 R vol. 47 több olyan iratot tartalmaz, mely arról vall, hogy román és egyes francia csoportok is erőteljesen sürgették a semleges zóna tényleges létrehozását. Ilyen a bukaresti követség márc. 10-i jelentése, Alby tábornok márc. 14-i átirata, amelyben Foch marsall követelésére is hivatkozik, valamint Antonescu párizsi román képviselő memoranduma márc. 14-én. - Utóbbit ismerteti Pastor: i. m. 134-135. 6 6 R. vol. 47, Clemenceau, 1919. márc. 14; 20 N 498, doss, De Lobit, márc. 19. 67Uo. 6 8 20 N 556, Franchet D’Espérey, 1919. márc. 17.; és 20 N 527, doss. 2. De Lobit több rendelete 17. és 19. között, melyekkel korábbi intézkedéseit részben annullálta.
