Századok – 1979
Közlemények - Ormos Mária: Még egyszer a Vix-jegyzékről 314/II
MÉG EGYSZER A VIX-JEGYZÉKRÖL 315 felfogásban egyformán szűk helyre szorultak a nagy- és kishatalmi konstelláció meghatározó elemei és a távolabbi múltból eredő impulzusok.6 6 Ld. ebből az irodalomból: Nyékhegyi Ferenc: A Diaz-féle fegyverszüneti szerződés (a páduai fegyver szünet). Bp. 1922; Szende Zoltán: A magyar katasztrófa, 1918-1919, Bp. 1937; legjelentősebb: Horváth Jenő: A trianoni békeszerződés megalkotása és a revízió útja. Bp. 1939. 7 Ezt a nézetet képviselik a korabeli katonai és külpolitikai iratok. Ld. továbbá: Raoul Chélard: Le danger hongrois, Paris. 1935, 44-62 Újabban: Bernachot: i. m. 104. — Claude Durand kéziratos munkájában (La politique fran^aise en Hongrie de l’Armistice á la chute de Béla Kun) úgy véli, hogy a hatalom átadása már március 20 előtt elő volt készítve; Károlyi legfőbb hibájának pedig azt tartja: nem énette meg, hogy az új vonal célja inkább a románok megállítása, mintsem a magyar kormány vegzálása volt. ’Elsőként: Alfred D. Low: Soviet Hungary and the Peace Conference. Philadelphia, 1963. 9 A Károlyi-korszak uiabb feldolgozásai: L. Nagy Zsuzsa: A békekonferencia és Magyarország 1918-1919. Bp. 1963 Hajdu:Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom, Bp. 1968; Siklós András: A polgári demokratikus forradalom c. fejezet a Magyarország története. Vili. к.-ben, Bp. 1977; Peter Pastor: Hungary between Wilson and Lenin: The Hungarian Revolution of 1918-1919 and the Big Three. New York. 1976; Jemnitz János-Litván György: Szerette az igazságot. Bp. 1977; Hajdú Tibor: Károlyi. Bp. 1978. — Ld. még: Litván György: Az első világháború és az 1918-1919-es forradalmak magyar vonatkozású anyagai a francia levéltárakban, in: Történelmi Szemle, 1973,1-2. sz. 265-272. Jóllehet a horthysta ideológiai és történeti beállítás több ponton eltért a korabeli francia szemlélettől, egy kérdésben hosszabb ideig együtt haladt vele. Abban, hogy Károlyi lemondását és a hatalom ,,átengedését” mindkettő főbenjáró politikai hibaként kezelte. A francia értelmezés szerint ugyanis Károlyinak valódi oka e lépésre nem volt, a jegyzéket a legjobb esetben is félreértette, vagyis a magyarországi fordulat nem volt egyéb egy nacionalista indíttatású zsarolási kísérletnél.7 A politikai indulatoktól és indítékoktól fűtött megfogalmazásokat a történetírás már jó néhány éve túlhaladta. Tisztázódott mindenekelőtt, hogy a francia kormány Károlyival szemben nem preferált sem egy nála jobboldalibb, sem egyáltalán semmiféle más belpolitikai megoldást”Léjpései nem a magyar belpolitikai helyzettel, hanem saját közép-európai rendezési koncepciójával függtek össze, s ennek nemcsak itt, de sok más esetben is alárendelte egyéb szempontjait. Egyes történészek TaifányTfották a figyelmet arra is, hogy noha a francia kormány aktívabb volt ebben az övezetben szövetséges partnereinél, ez nem jelentette, hogy a rendezés fő kérdéseiben önkényesen járt, vagy járhatott volna el.8 Ami viszont Károlyi sorsdöntő lépését illeti, kormányzásának részletesebb tudományos feltárása arra a következtetésre vezetett, hogy rendszerének választási és mozgási lehetőségei 1919 márciusára nemcsak külpolitikai okokbol szűntek meg, hanem döntő szerepet játszottak ebben a megoldatlan és megoldhatatlan gazdasági problémák és a belső politikai erőviszonyokban bekövetkezett eltolódások.9 Néhány kérdés a Vix-jegyzék keltette érdeklődés és figyelem ellenére máig sem vált megnyugtatóan megoldottá. Melyek e többé vagy kevésbé még mindig homályos, eltérő nézeteket kiváltó kérdések? Mindenekelőtt nehézséget okoz a válasz megfogalmazása arra a kérdésre, hogy vajon milyen okokból vállalkozott a francia kormány a magyar-román határon egy új demarkációs vonal (s ezzel együtt egy semleges zóna) kijelölésére, ahelyett, hogy bevárta volna a "konferencia területi döntését? A válaszok egyik fo kategóriája szerint erre azért volt szükség, mert az 1918. november 13-i katonai konvenció előírásai
