Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
298 SOÓS KATALIN képpen a legforradalmibb, legagilisabb munkásokat és katonákat tömörítette soraiban, a kutatások jelenlegi állása szerint szám szerint 167-et,132 őket támogatta a leszerelt katonák szervezete; a párt erős befolyással rendelkezett a katonák körében, több szakszervezetben, így a famunkások, festőmunkások, cipészek, dohánygyári munkásnők szervezetében.133 A pártszervezet egész tevékenysége a proletárdiktatúra helyi kivívására irányult, több forrás szerint egy helyi fegyveres felkelés kirobbantására is megvoltak a tervei.134 A KMP szegedi szervezetének rendezvényei sorából kiemelkedik a március 9-i nagygyűlés, amikor a párt agitátorai egyszerre két helyen, a Kass szálló nagytermében s a Prossnitz-ház erkélyéről tartottak a proletárdiktatúra kikiáltását sürgető beszédeket az egybegyűlt népnek.1 35 Másnap, március 10-én a leszerelt katonák tartottak gyűlést és tüntető felvonulást. A Korzó mozi helyiségében tartott gyűlésen Udvardi János is felszólalt, s a konkrét követelést - az 5400 K. végkielégítés követelését — magáévá téve, a burzsoázia kezében lévő egész hatalom megragadására, a proletárdiktatúra megteremtésére szólított fel. Ezután a tömeg vörös zászló alatt a városháza elé vonult, ahol küldöttségük a polgármestertől azt kívánta, hogy a maga hatáskörében teljesítse a szervezet követelését. A polgármester hosszabb beszédében kifejtette, hogy az nem lehetséges jogosnak ismerte el azonban követelésüket, és megígérte, hogy fölterjesztést intéz a kormányhoz. A Munkásotthon elé vonuló tüntetők deputációját Nemes Lajos fogadta. A deputáció bizalmatlanságát nyilvánította az SzDP szegedi vezetőségével szemben, követelte, hogy adják át helyüket olyanoknak, akik igazán a tömeg akaratát képviselik,és hogy a leszerelt katonák kapjanak számarányuknak megfelelő helyet a Munkástanácsban. Nemes Lajos kijelentette, hogy a kívánságokat a Munkástanács elé terjeszti.1 36 Március 10-én este összeült a Szegedi Munkástanács. A Munkástanács magáévá tette a leszerelt katonák gazdasági követeléseit, és 12-ére tervbe vette a szegedi nagytőkések összehívását, hogy felszólítsa őket a leszerelt katonák kielégítésére, de képviseletük kérdésében úgy döntött, hogy mivel „minden politikai hitvallás nélküliek és nem állanak az osztályharc alapján”, nem foglalhatnak helyet a Munkástanácsban. A Munkástanács, amelyben az SzDP befolyása dominált, állást foglalt a szegedi kommunistáknak a proletárdiktatúra kivívására irányuló egyre határozottabb és sürgetőbb fellépései ellen, és úgy határozott, hogy a sajtóban közzétett Felhívásában március 11-én délelőtt sztrájkra és tüntető nagygyűlésre szóhtja Szeged munkásságát, hogy a szervezett tömeg „megmutassa erejét” a kommunista törekvésekkel szemben.1 37 Wallisch a Szegedi SzDP, valamint a Munkás- és Katonatanács vezetőségével egyetértésben ennél is számottevőbb lépésre szánta el magát. Dettre kormánybiztossal és Tabody kerületi katonai parancsnokkal folytatott megbeszélés alapján március 10-én Böhm Vilmos hadügyminiszterhez címzett táviratában megbízható karhatalom kiküldését 13 2 Varga János visszaemlékezése PIA. H-v-16. 133VDCsMMT. 22. 134 Andorka emlékezései. Móra Ferenc Múzeum id. forrás; VDCsMMT. i. m. 236. 13 5Szegedi Napló, 1919. márc. 11.; Délmagyarország, 1919. márc. 11. Közli: „Mindenki újakra készül”. . . Az 1918- 19-es forradalmak irodalma. Szöveggyűjtemény. Szerkesztette és a jegyzeteket írta József Farkas. 2. kötet. Bp. 1962. 639-640. 13 6 Délmagyarország, 1919. márc. 11.; Szegedi Napló, 1919. márc. 11. 13 7Szegedi Napló, 1919. márc. 11., 12.
