Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
A COMTE-I POZITIVIZMUS SZÍNEVÁLTOZÁSA 23 úgy tanúja lehetett volna az emberiség — írja Arbousse-Bastide — egy harmadik ún. esztétikai és poétikai szakasznak.1 59 Az emberiség tökéletes ideálja megvalósítása ösztönösen élt és él az emberekben, a pozitivizmus érdeme Arbousse-Bastide szerint, hogy felismerte ezzel kapcsolatban a proletárok és a nők szerepét. A pozitivizmus, mint az ősi ösztönök tudatosítója az ösztönös pozitivistáknak tekinthető proletárokra és az önkéntes engedelmességet megtestesítő nőkre kívánt támaszkodni.1 60 A pozitivizmus mint az igaz elmélet, a tettel és az érzelemmel társulva lehetővé teszi a pozitivista filozófusok vezetésével és a proletárok, valamint a nők közreműködésével az emberiség ősi álmának, olyan társadalomnak a megteremtését, amely nem ismeri az embernek ember által való kizsákmányolását.1 61 A pozitivizmus ezen hivatását mint szellemi hatalom kívánja betölteni, számolva a világi hatalmak megértésével, valamint funkciója jelentősége kellő méltánylásával, tekintettel a növekvő társadalmi problémákra és azokkal összefüggésben a szocialista és kommunista tanok veszélyére.16 2 Mindezek alapján kell megérteni „a gyakorlati hasznát egy oly doktrínának, amely a világ szellemi egységét tűzte ki missziójának”1 6 3 — összegezi véleményét Arbousse-Bastide. 159Uo. 335. 160Uo. 217. 161 Uo. 224-234., 267-275., 616-617. l62Uo. 234-241. 163Uo. XV. 164P. Arnaud: Politique d’Auguste Comte. Paris. 1967. 28-35. 165Uo. 21. 166Uo. 23. 167Uo. 39-40. 168Uo.40. A comte-i pozitivizmus méghozzá a maga teljességében mint az emberiség vallása a kor követelménye volt és maradt — fejtegeti Pierre Arnaud az 1965-ben megjelent Politique d* Auguste Comte című könyvében.1 64 A pozitivizmus természeténél fogva — lévén alapjában véve politikai ihletésű — nem rekedhetett meg a szcientizmus szintjén.165 Comte számára a nagy cél kezdettől fogva — írja Arnaud — „az emberiség sorsának megjavítása maradt a civilizáció állapotának megfelelő társadalmi és intézményes rend megvalósításával”.1 66 A rend comte-i értelmezése — hangsúlyozza Arnaud — nem azonosítható Charles Maurras vagy az Action Fran^aise értelmezésével.1 6 7 A rend szélsőjobboldali képviselői, illetve képviseletei ugyanúgy nem sajátíthatták ki Comte-ot — írja Arnaud — , mint egyes liberális vagy demokrata vagy éppenséggel radikális irányzatok, éspedig annál kevésbé, mert — hangzik az érvelés — „amint valóban megítélhető . . . részletek alapján, a Politique positive egészében elveti a demo-liberális ideológiát, amelynek meg kellett volna szépítenie a parlamentáris köztársaságot: ezen parlamentáris rendszernek, amely az általános választójogon és a képviseleti kormányzaton nyugodott, Comte engesztelhetetlen ellensége volt.”168 És ha Comte és Marx megállapításai igen gyakran azonosnak is tűnnek és dialektikus gondolkodásuk is rokonnak tűnhet, mégis nagy különbség van Arnaud szerint kettőjük között és innen — többek között — a Comte újbóli aktualitása. Ugyanis — jegyzi meg Arnaud — „amidőn a csomót, amelyben a marxizmus tartja több, mint negyed százada a nyugati gondolkodást, eléggé kioldották, és a kételkedés, amely kezd úrrá lenni az embereken és intézményeken egészen a dogmákig
