Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
274 SOÓS KATALIN a politikai viszonyokról, a Nemzeti Tanács ülésein rendszeresen részt vett, kisebb jelentőségű kérdésekben több alkalommal felszólalt, de tevékenységének igazi színtere az SzDP, a Munkástanács lett. „A Nemzeti Tanács — emlékezik vissza Hollós József — lassanként vesztett tekintélyéből, aminek oka a polgári elem túlsúlya s így csökkent forradalmisága volt, s a város irányítását mindinkább a Munkástanács vette át.”1 0 10Hollós József: A márciusi forradalom előzményei Szegeden. Bécsi Magyar Újság. 1922. okt. 15. "Hajdú: 1918. 149-150. 12Népszava, 1918. nov. 3. 1 3Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. Bp. 1946. 77-78. A munkás mozgalomban — mint Hajdú Tibor megállapította — az SzDP monopolhelyzete a forradalom utáni hetekben országos méretekben átmenetileg megmaradt, sőt meg is erősödött. Centrumának forradalmi elemei a forradalom napjaiban közeledtek a forradalmi csoportokhoz, a győzelem után ismét magukra vették a szociáldemokrata pártfegyelmet. Úgy érezték, az új helyzetben az SzDP kereteiben tudnak a legeredményesebben munkálkodni a párt és a kormány balratolásán, a forradalom továbbvitelén. A forradalom távlata azonban nagyobb, s abban az SzDP helye kisebb volt, mint ők képzelték. A pártvezetőségben Garami Ernő vezéri pozíciója megszűnt, előtérbe kerül Kunfi Zsigmond, Böhm Vilmos, Garbai Sándor mérsékelt centrista, a korábbinál baloldalibb politikája. Az addig háttérbe szorult baloldal több szerepet és mozgási lehetőséget kapott.1 1 A párt a Népszava cikkeiben a forradalom polgári demokratikus eredményeinek kiépítésére és megszilárdítására, a rend és nyugalom helyreállítására, a termelés megindítására mozgósította szervezeteit s a tömegeket. A lap november 3-i cikke szerint az új rendszer feladatai: a nép elsőrendű szükségleteinek, élelmiszerének biztosítása, uzsora letörése, a termelés biztosítása és fejlesztése, elegendő munkaalkalom biztosítása, az iparfelügyelet demokratikus alapon való kiépítése, nő-és gyermekmunkások védelme, 8 órás munkaidő törvényes biztosítása, egészségügy, közoktatás reformja, radikális földbirtokpolitika, demokratikus adópolitika.1 2 „A szocialista párt — írja Böhm — egy pillanatig sem hagyta kétségben a közvéleményt afelől, hogy az adott bel- és külpolitikai erőviszonyok figyelembevételével a szociáldemokraták a forradalmi helyzetet egyelőre csak az ország közviszonyainak demokratikus és szociális kiépítésére akarják felhasználni. A pártlap számtalan cikke, a párt vezetőinek számtalan nyilatkozata, a munkástanács minden kétséget kizáró világos határozata ismételten leszögezte, hogy a párt hajlandó a jószándékú polgári forradalmi pártokkal egyetemben a demokratikus Magyarország kiépítésén közreműködni — de a párt ragaszkodott ahhoz, hogy a forradalom lehetőségéhez mérten széles alapú demokrácia teremtessék, meg akarta valósítani a demokrácia alapján a munkásság szociálpolitikai követeléseit, igyekezett biztosítani a munkásság befolyását a politikai, gazdasági és társadalmi életben, azonban világosan kijelölte azt a határt, amelynél tovább az adott viszonyok között nem mehet. A szocialista társadalom a végcél; de a legyőzött kis Magyarország (körülötte ellenséges kapitalista Európával), még ha rendelkezik is belső hatalmi eszközökkel, nem teremtheti meg a szociális, társadalmi rendet, ha hiányzanak a gazdasági és szociális előfeltételek és ha a külső, parancsoló hatalmi erők ezzel a törekvéssel szembeszállnak.”1 3
