Századok – 1979

Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA 261 Hadsereg mozgékonyságának fokozása - érthető és helyeselhető. Az is nyilvánvaló, hogy a rendelkezés elsősorban a középrétegeket sújtotta; a kerékpártulajdonos munkásság száma nem lehetett több néhány száznál. E néhány száz munkásnak azonban lehetetlen­ség volt megmagyarázni, hogy miért van szükség az ő kerékpárjaikra is, s hogyha már szükség van, miért nem fizetik ki az árát? .. . Egyikük levélben közölte elkeseredettségét a Hadügyi Népbiztossággal. „Nem máról holnapra lett meggyőződésű szocialista szerve­zett munkás vagyok, több mint tíz éve vallom, hirdetem az Eszme igazságát, amiért rokonaim és családom részéről sok gúnyban, bántalomban volt részem, most képzeljék el az elvtársak azt a lelkiállapotot, amit nekem viselni kell, amikor nap nap után hallanom kell az ismerősöktől, rokonságtól, a legközelebbi hozzámtartozóktól, ez a proletárdikta­túra igazsága, ennek az eszmének akarsz minket megnyerni? ” — írta Kohut János kecskeméti asztalosmunkás. Kohut és a többi érintett munkás július végéig sem kerékpár­ját, sem annak ellenértékét nem kapta meg.119 A Vörös Hadsereg felszerelésével és utánpótlásával kapcsolatban közvetlenül je­lentkező terhek végül is azonban az agrár- és ipari munkásság kis hányadát érintették. Magatartásváltozásukban nem ennek, hanem egyfelől a többoldalú rekvirálások, másfelől a birtokos parasztok áruhalmozása és piaci bojkottja következtében keletkezett nagyfokú élelmiszerhiánynak volt döntő szerepe, ami mint 1918-ban, most is az aratás előtti hetekben, júniusban és július elején érte el csúcsát. Falvakban a lakosság mintegy fele, városokban több mint kétharmada szorult hatósági ellátásra. Az egy év alatti változásokat jól érzékelteti a ceglédi és az izsáki ellátatlanok számának növekedése. A 35-36 ezer fős Cegléden 1918. augusztusában 6 ezren, 1918 telén 13 ezren, 1919. februárjában 22 ezren, 1919 júniusában közel 30 ezren szorultak hatósági ellátásra.120 A 7000 fős Izsákon 1919 áprilisában 2970, 1919. júniusában 4395 volt az ellátatlanok száma.121 Mivel maximális árakon és fehér pénzért alig lehetett élelmiszerekhez hozzájutni, a bérből élő munkások követelni kezdték, hogy fizetésüket „kékpénzben” kapják. Júniusban előfor­dult, hogy ennek érdekében sztrájkba léptek.122 A direktóriumok ahhoz hasonló helyzetbe kerültek, mint amilyenben a nemzeti tanácsok voltak 1919 elején, ök voltak felelősek a főváros és a katonaság igényeinek biztosításáért, s saját ellátatlanjaikról is nekik kellett volna gondoskodni. Tagadhatatlan, hogy a tanácsszervek és a politikai megbízottak sokkal erélyesebben léptek fel, mint a nemzeti tanácsok, viszont a birtokos parasztok is elszántabbak és hajthatatlanabbak lettek. Jól tudták, hogy a több ezernyi tanyát, melyek körül készleteiket elásták, s ahová állataikat hajtották, lehetetlenség átkutatni. A rendeleteket és a piopagandát pedig elengedték fülük mellett. Hajthatatlanságukkal szemben a legtöbb módszer eredmény­telen maradt. Egész térségre érvényes példáját szolgáltatták ennek a Kecskemét kör­nyékiek. Látva az egész város területén folyó tűrhetetlen uzsorát, megérkezése után Sinkó Ervin maximálta az élelmiszerárakat, s a piacot bojkottáló parasztokat forradalmi törvényszékkel fenyegette meg. Eredménytelenül, az árufelhozatal továbbra is minimális ‘ 19A rendeletre: Tanácsköztársasági Törvénytár. II. k. 89, Kohut levelét közli: Dokumentu­mok, 483, a rendelet hasonló kalocsai fogadtatására: PIA. 642. f. 1919 — IV — 955. ő.e. 120 Népakarat, 1919. jún. 3. 121 PmL. PPSKk vm. alispánjainak kig. ir. 20 001/1924. 12 2 Dokumentumok, 579, valamint PIA. 609. f. 1/3681., 8/92. és 12/ sz. nélk. 5. ő.e. 6 Századok 79/2

Next

/
Oldalképek
Tartalom