Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
254 ROMSICS IGNÁC katonaságot és a Vörös őrség kötelékébe tartozó ún. munkászászlóaljat, amely a város szervezett munkásaiból alakult még április elején. 23-án délután és éjszaka lövöldözéstől volt hangos a Kecskemét környéki tanyavilág. Szentkirályon egész éjszaka tartott a tűzharc 3—400 „fehérgárdista” és 120 vörösőr között. Egy másik vörösőrosztag — Szentkirálytól 7 km-re — 5 -600 főnyi ellenforradalmárral találta szemben magát. A felkelők egyik csoportja 24-én hajnalra a tervnek megfelelően eljutott a volt 38. gyalogezred laktanyájának kapui elé. Közben azonban a direktórium letartóztatta Raád Árpádot és a másik ügyeletes tisztet, s így nem voltak, akik a fegyvereket kiszolgáltathatták volna. 24-én folytatódtak a csetepaték a város környékén. Az orgoványi ellenforradalmár csoport elfoglalta az ottani katonai fegyver rak tárt, de a fegyverek és lőszerek továbbítására már nem volt módja. Az ellenforradalom sorsa megpecsételődött. Az exponált vezetők többsége (Héjjas-test vérek, Francia Kiss, Liszka Béla stb.) már 24-én elmenekült a környékről, s Bécsen keresztül Szegedre tartott. A falvanként 50-200 főnyi ásóval, vasvillával, vadászfegyverekkel, s csak ritkábban männlichere kkel felszerelt „fehérgárdákat” a jól felszerelt szegediek és kecskeméti munkások egymás után szétszórták.93 93Uo., MMTVD 6/A. k. 304, Breit: i. m. III. k. 71-72., valamint HIL. Hünb. 8. oszt. ir. 1919. ápr. 25. 12/29. It-i j. és uo. 12. (igazságügyi) oszt. ir. 123 971. sz. 16/14. It-i j. 9 4Dokumentumok, 490-493. 95 Vö. Bosnyák: i. m., különösen 102-103. A harcok és az azokat követő nyomozások során mintegy 70—80 ellenforradalmár került kézre. Noha a legfőbb szervezők elmenekültek, a letartóztatottak között is akadtak irányítók és főkolomposok, például Raád vagy Pólyák János gazdagparaszt. Az időközben Kecskemét városparancsnokává kinevezett Sinkó Ervin befolyása alatt törvényt ülő katonai forradalmi törvényszék május 18-i ítélete különösen utóbbiakkal szemben volt már-már nevetségesen enyhe. Valamennyiüket felfüggesztett fegyházbüntetésre ítélték, s csupán annyi volt a kötelezettségük, hogy vasárnap délelőttönként „felvilágosító előadásokat” kellett hallgatniuk.94 Sinkó krisztianizmussal átszőtt naiv pedagógiai optimizmusának két reális, vagy ott és akkor reálisnak tűnő dimenziója volt. Mint nemzedéktársainak többsége, egyfelől Sinkó is heteken-hónapokon belülre várta a vüágforradalom győzelmét, s az orgoványi tömeggyilkosság, amelynek például a felmentett Raád Árpád is tevékeny résztvevője volt, ebből a perspektívából valóban nem merülhetett fel reális alternatívaként. Másfelől reálisan felmérte a kecskeméti társadalmipolitikai adottságokat, s úgy ítélte meg, hogy a tettekhez mérten szigorú ítéletekkel mintegy aláaknázná az elmúlt hetekben történtek után amúgy sem könnyűnek ígérkező konszolidációt, amely pedig az ő feladata volt.95 Az április végi és május eleji ellenforradalmi hullám második színtere Abony volt. Az ellenforradalom kirobbanását itt nem előzte meg olyan körültekintő szervező munka, mint Kecskeméten. Miután május 1-én és 2-án elterjedt a hír, hogy a románok már Szolnokot is elfoglalták, az abonyi direktórium elmenekült. A község élére Fábián István földbirtokos, a nemzeti tanács volt elnöke és néhány régi közigazgatási tisztviselő állt. 2—300 fős „fehér gárdát” szerveztek, s várták a románok bevonulását. Uralmuk rövid ideig tartott. A Ceglédről 2-án este harcba induló vörös katonák kisebb tűzharc árán 3-án elfoglalták Abonyt. Fábián s a „fehér gárda” mintegy 150 tagja elmenekült. A front mögötti területek rendfenntartásával megbízott Szamuely Tibornak és különítményének
