Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
ROMSICS IGNÁC 252 menekült (Raád Árpád, Nagy Albert) tisztek, továbbá az első világháborúban alattuk szolgáló parasztok (például Francia Kiss Mihály) és a kecskemétiek nagygazda földszomszédai (Polyákok, Felföldiek, Pulayak) a román támadás hírének megérkezése után határozták el a fegyveres akció megindítását. A mintegy tucatnyi szervező először április 18-án, majd 21-én találkozott a város melletti urihegyi Héjjas-tanyán.8 7 Egy húsz évvel későbbi szélsőjobboldali kiadvány szerint Héjjas Iván itt hét pontból álló programot terjesztett elő, amit a találkozó résztvevői a mozgalom politikai céljaként elfogadtak. A program lényeges pontjai voltak: harc a „nemzetközi, országvesztő vörös uralom” és a „feudális születési előjogok” ellen, földreform a „négy évig becsülettel vérét áldozó nincstelen parasztság javára”, a bank- és ipáitoké „megrendszabályozása”, a munkásság „igazságos” állami védelme, végül az ország vezetésének „magyarosítása”.88 Korábbi követeléseik és a Helikon (a polgári demokrácia ellenes kunsági ellenforradalmi mozgalom szervezőinek lapja) programnyilatkozata alapján az 1939-es kiadvány nyilvánvaló aktualizálása ellenére is valószínű, hogy a szervezők többségének 1919-ben is ilyen távlati céljaik voltak. Bizonyos azonban, hogy áprilisi megbeszéléseik tengelyében nem a távlati politikai, hanem az aktuális technikai teendők megvitatása állt. Toborzás céljából felosztották egymás között a város környéki falvakat és tanyacsoportokat. A „kerületek” parancsnokainak toborzott embereikkel 24-én hajnalban először a városzéli laktanyákat, majd a laktanyákban felhalmozott fegyverkészletek megkaparintása és az őrelegénység lefegyverzése után a város főbb stratégiai pontjait kellett volna elfoglalni. A terv nem látszott kivihetetlennek, mert az összeesküvés Vörös Hadseregben szolgálatot teljesítő tisztjei 23-án éjszakára ügyeletet vállaltak a laktanyákban, s mert néhány nap aiau 3—чиии embert sikerült toborozniuk.89 Bár a kecskeméti tanyavilág méreteihez képest ez nem túl nagy szám, a birtokos parasztság általános április közepi „nyugodtsága” miatt kissé mégis meglepő, s ezért magyarázatra szorul. 87B-KmL. Szabó Kálmán: Ellenforradalom. (Gépelt részlet a szerző, A kecskeméti proletárdiktatúra történeti adatai c. elveszett kéziratából.) 88A Rongyos Gárda harcai 1919-1939. Irta egy Rongyos, év, hely nélk. 35-36. B9B-KmL. Balázsfalvi Kiss Endre főispán félhivatalos levelezése. Raád Árpád 1942. ápr. 13-i levele. Szabó Kálmán: i. m. és Breit: i. m. III. k. 71-72. Mint erre már utaltunk, két Szovjet-Oroszországból hazatért hadifogoly (Német és Richter) mellett a kecskeméti direktórium harmadik tagja március 26-án Buday Dezső lett. Személyében egy az őskereszténység etikai tartalmát s a marxizmus gazdasági-társadalmi programját egyfajta messianisztikus marxizmusban egyesítő, a „világkapitalizmus” apokaliptikus összeomlását, s a „világforradalom” győzelmét aktualitásként tételező, politikai realitásokkal számolni képtelen utópista került a város élére, aki úgy vélte, hogy a teljes szociális egyenlőség egy-két héten belül megvalósulhat. Társainak jóváhagyásával és támogatásával a térségben egyedülállóan radikális, de olykor inkább látványos, mintsem társadalmilag jelentős és hatékony szociálpolitikát kezdeményezett, megfogalmazta a mindenre kiterjedő kollektivizmus programját, s a forradalmi törvényszéket „erőskéz”politikára ösztönözte. Programját április 13-i cikkében összegezte. Többek között ezeket írta: „Nem. Ez a proletárdiktatúra még nem az igazi [ . . . ] Hát miért nem lehetett tizenöt nap alatt más világot csinálni a régi helyébe? Azért, mert az országos törvények nem engedték. [ . . . ] Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg egyik ember száraz
