Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
234 ROMSICS IGNÁC megszálló ellenség új területeket követel. Az utolsó falat kenyerünket nem adjuk . .. Magyarország léte forog veszélyben. Életünket és vérünket a hazáért” — olvashatjuk a kecskeméti direktórium más vonatkozásban már idézett március 22-i plakátjában.1 3 Valamiféle abszolút nemzeti egység persze már március 22-én, 23-án vagy 24-én sem létezett; a Czegléd javaslatát korántsem fogadta meg mindenki. Az idézett kecskeméti falragaszok megjelenésével egyidőben például Dörnyei Ödön alezredes alarmíroztatta ezredét, hogy a rendszerváltozás helyi foganatosítását fegyverrel akadályozza meg. Tervét a legénység húzta keresztül: a katonák nem óhajtottak a direktórium ellen vonulni.14 Ha ellenforradalmi szándék nem is, a hatalomhoz való ragaszkodás mindenképpen közrejátszott abban, hogy a Kiskunfélegyházi Nemzeti Tanács Horváth Zoltán elnökletével a Direktórium megalakulása után is ülésezett, s hogy a testület csak a Direktórium elnökének erélyes fellépése után mondta ki feloszlását.15 Az általános azonban nem ez volt. A birtokos parasztság és a városi polgárság az új hatalommal egyelőre nem szembeszállni, hanem abból részesedni akart. A falusi tanácsok összetételének elemzésekor erre hoztunk már néhány példát, de ugyanez húzódott meg a Szociáldemokrata (immár Szocialista) Párt mezővárosi szervezeteibe való tömeges belépések újabb hulláma mögött is. Polgári és kisgazda körök egyik napról a másikra munkásegyletté vedlettek át, ügyvédek, orvosok, tanárok, tisztviselők, kisgazdák testületileg, ill. csoportosan iratkoztak át a Szocialista Pártba. Ezzel kapcsolatos a kiskunhalasi pártvezetőség egyik április eleji gúnyos felhívása, melyben arra szólították fel a lakosságot, hogy lassabban jelentkezzenek, mert nem győzik a tagsági könyvek kitöltését.1 6 Nem kétséges, hogy a polgárság egy része, mindenekelőtt a baloldali városi értelmiség és a tanácshatalom munkájában Duna—Tisza közén is jelentős szerepet vállaló kiszolgáltatott vidéki tanítóság őszintén gondolta csatlakozását. A többség azonban saját érdekei és az új politika valamiféle összeegyeztetésére, a rendszer lehetséges „élének” mintegy „tompítására” törekedett. Jellemző példáját adták ennek a kiskunfélegyházi ügyvédek, akik — miután a Direktórium feloszlatta a nemzeti tanácsot - 27-én Horváth Zoltán vezetésével testületileg beléptek a Szocialista Pártba. Vádbiztosi teendőket, egyáltalán hivatalt azonban nem voltak hajlandók vállalni, mert „. . . arra gondoltak, hogy szükség lehet arra, hogy megtagadjanak mindenféle közösséget a forradalmi proletariátussal”. Mint láttuk, a kiskunhalasi polgári értelmiség hirtelen szintén ráébredt szocialistaságára, arra azonban már nem volt kapható, hogy az új rendszer újságjaiba is írjon.17 A tanácsszervek megalakulásával párhuzamosan az országos és helyi lapok folyamatosan közölték a Forradalmi Kormányzótanács rendeletéit, melyekből napok alatt radikálisan új viszonyok körvonalai bontakoztak ki. Március 24-én jelent meg a szeszes italok forgalomba hozatalát és fogyasztását megtiltó, 26-án a rangok és címek eltörlésével, valamint a törvénytelen gyermekek helyzetével, 27-én a lakóházak, továbbá az ipari, bánya- és közlekedési üzemek köztulajdonbavételével, a pénzintézetek szocializálásával, a ’ 3Dokumentumok, 357-358. 1 4 PIA. 642. f. 1919 - IV - 1106. ő.e. 1 5 Tiszántúli Proletárok Lapja, 1919. máj. 16. 1 6 Halasi Vörös Újság, 1919. ápr. 2., hasonló tünetekre lásd még: Czegléd, 1919. márc. 23-24., Félegyházi Proletár, 1919. márc. 30. és ápr. 6. és PIA. 619. f. 1/1920 - B. 1901. ő.e. 1 7 Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza) Farsang Péter visszaemlékezése. Lelt, sz.: DA. 68.37.1. és Halasi Vörös Újság, 1919. ápr. 9., ápr. 16.
