Századok – 1979
Tanulmányok - Bellér Béla: Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája 183/II
212 BELLÉR BÉLA Középiskolai reform Az a középiskolai rendszer, amelyet a Tanácsköztársaság a feudálkapitalista rendszertől örökül kapott, a reakciós osztályérdekek és a tudomány, technika, haladás érdekeinek kibékíthetetlen ellentétét testesítette meg. A radikális reformert szellem a középiskolákban talált a legkevesebb elfogadható, továbbépíthető és ugyanakkor a legtöbb elvetendő, kiküszöbölendő elemet. A kiegyezés kora háromfajta középiskolát ismert: 1. fő- és nem teljes gimnázium 1918/19-ben 85 volt 39 176 tanulóval;2. fő- és nem teljes reáliskola 16, — 8869 tanulóval; és végül 3. leányközépiskola 28, — 8488 tanulóval. Az egész középiskolai hálózat tehát összesen 129 iskolát ölelt fel, 56 533 tanulóval. A nyolcosztályos általános népiskola bevezetése alapvetően megvált őzt att a a közép- és a középfokú iskolák eddigi szervezetét. A középiskolák alsó négy osztályának, a gyakorlatilag hatból négy osztályra zsugorodott polgári iskolának és a két-három osztályos felső népiskolának helyét fokozatosan az általános iskola felső tagozatának kellett elfoglalnia; az új középiskolának a felső tagozat maradt. Az így megszületendő új középiskolát a Magyarországi Tanítók Szakszervezete és a Gyermektanulmányi Társaság javaslata alapján ötosztályosnak tervezték. A gimnázium a szakközépiskolák négy évével szemben azért kapott öt esztendőt, hogy ha valamelyik szakiskolát végzett tanulóban tanulmányai befejeztével feltámadna a vágy a tudományok művelésére, egy év alatt megszerezhesse az egyetemi-főiskolai tanulmányokhoz szükséges kiegészítő műveltséget. A reformgimnázium Az új középiskola (gimnázium) öt osztályával két részre, egy három- és egy kétéves tagozatra oszlott. Az első tagozatban főként az ismeretszerzésre, a másodikban a szabad kutatásra tették a hangsúlyt. A második tagozat általános szellemi (humanisztikus) és természettudományi irányban ágazott ketté. Az új középiskolának fő célja az egységes világnézetre való nevelés volt. Hangsúlyozták az életkori sajátosságok figyelembe vétele mellett az ismeretek belső összefüggéseinek tudatosítását. Az egyes tantárgyakban feldolgozott ismereteknek végeredményben egységes tudományos világképpé kellett összeforradniok. Ezt elősegítette az V. osztályban a történelemnek szociológiával való felváltása is. így végeredményben a középiskola utolsó két osztálya az összes addig tanult anyag filozófiai elmélyítését és általánosítását szolgálta. Mint a nyolcosztályos általános népiskolában, úgy a középiskolában is szükségesnek tartották a munkaoktatást — nem kenyérkereseti, hanem erkölcsi és pedagógiai okokból. A középiskolai oktatás tervezett új irányáról a legtöbbet egy 1919. május 5-én kiadott, Fogarasi Béla által aláírt rendeletből tudunk meg. A rendelet a középiskolai oktatásban a legfontosabbnak azt tekinti, hogy a szocializmus alapvető tanait az ifjúság kielégítően megismerje. Ez a cél szabja meg az egyes tantárgyak oktatásának súlyát és kereteit. A rendelet kiemeli a természettudományok és a matematika oktatásának jelentőségét. A matematika és fizika tanítását az eddigi keretek közt kell fenntartani, a természetrajzi órákat pedig szaporítani kell. Az így nyert órákat gyakorlatokra (elemi kísérletekre), gyűjtő és szemléltető kirándulásokra és gyűjtemények látogatására kell felhasználni.
