Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
A COMTE-1 POZITIVIZMUS SZÍNEVÁLTOZÁSA 13 jogában állott. Én e joggal, mely engem is illetne, nem akarok élni”83 — mondotta nem minden él nélkül Renan. Renan emlékeztette Pasteurt arra, hogy nem lehet megfeledkezni arról, hogy „kényes dolgokat illetőleg valamiben mindenkinek van igaza. Illő s igazságos, hogy másnak a véleményében csak ezt a benne rejlő igazságot nézzük”.84 Egyetértett azzal, hogy túlzott volt Littré rajongása Comte iránt, akinek gondolatrendszerét egyébként ő sem tudta magáévá tenni. Mindazonáltal olyan filozófusnak tekintette, aki „a filozófia jövendő történeteiben fontos helyet fog elfoglalni”.85 Comte, a pozitivizmus prófétája és Littré, a pozitivizmus apostola tévedhettek, de tévedéseik nem jogosíthatják fel Pasteurt arra, hogy az általuk képviselt materializmus képviseletét az Akadémiában idejétmúltnak nyilvánítsa és helyébe a spiritualizmus pártfogását javasolja. Az Akadémiának tiszteletben kell tartania a tudományos élet és tudományos fejlődés azon követelményét — mondotta Renan — , hogy „emelkedett meggyőződést minden formában, melyet csak ölthet, tisztelünk. Ön pl. két szóval él — folytatta Renan — , mellyel én magam részéről sohasem élek: a spiritualizmus s materializmus szavaival. A világ végcélja: az eszme; nem tudok esetet, amelyben az eszme anyag nélkül valósult volna; de nem ismerek tiszta észbeli művet. Isten műve a jóhoz s igazhoz való ama belső hajlam által valósul, mely a világegyetemben van; nemigen tudom, spiritualista vagy materialista vagyok-e”.86 Littré tartózkodott olyan kérdések firtatásától, amelyekre a tudományok nem adtak választ, és minden erőltetés csak a skolasztika zsákutcájába vezethetett volna. Littré annak a mentalitásnak volt a nevelője, amely nélkül a természettudományok nem jöhettek volna létre. Hiedelmeket akart eloszlatni, beleértve vallási hiedelmeket is. Ha a természettudományok szempontjából üdvös azon elv: quod gratis asseritur, gratis negatur (ami könnyen állítható, az könnyen tagadható) úgy üdvösnek tekinthető a szellemi tudományok szempontjából is.87 Üdvösnek tekinthető akkor is, hangoztatja Renan, ha eltérőek a megközelítés és ellenőrzés módszerei, s Littré ebben a vonatkozásban is nagyot alkotott. Abból kiindulva, hogy „az újkorban a fejlődés igen komoly eseménye állott be, mely se nem eretnekség többé, s nem új vallás. A teológia ege eltűnt, helyébe a tudomány ege tárult föl: a kettőnek semmi köze egymáshoz”88 - a történelmi fejlődéshez való csatlakozást jelentette számára a pozitivizmus elfogadása és propagálása. Ezért írta utolsó éveiben a „Pour la derniére fois” című írásában a következő sorokat: „a pozitív filozófia, mely annyira segítségemre volt, harminc év óta, amely, midőn ideált adott nekem, a jobb utáni kívánságot, a történeti szemléletet, az emberiség iránti érdeklődést, megóvott a merő tagadástól: e pozitív filozófia hűségesen elkísér ez utolsó megpróbáltatásokban.”89 83Uo. 283. 84Uo. 283. 85Uo. 284. 86Uo. 284. 87Uo. 285-286. 88Uo. 288. 89Uo. 288. *
