Századok – 1979
Folyóiratszemle - Glejzer M. M.: A szovjet cservonyec 177/I
FOLYÓIRATSZEMLE 177 gyerekét. Magasabb ez a mutató a gazdasági, politikai, közigazgatási vezetőit esetében, mérsékeltebb a pedagógusoknál és az orvosoknál. A kétnyelvűség törvényszerűségeinek a feltárása tehát összetett, szociológiai szempontú vizsgálatokat igényel — vonja le a következtetést Guboglo. Ezek módszeres alkalmazása és horizontális szélesítése segítheti elő a szovjet nemzeti fejlődés tendenciáinak adekvát megragadását. (Isztorija SzSzSzR, 1978. 1. sz. 27-42. I.) M M. M. GLEJZER: A SZOVJET CSERVONYEC A közlemény a szovjet állam pénzügyi politikáját kíséri végig az 1920-as évek elejétől az 1947-es pénzreformig. A polgárháború befejezése után meghirdetett NEP-politika keretében szükségessé vált a pénzviszonyok normalizálása. Ehhez azonban a pénzforgalom káoszát kellett megszüntetni. A szovjet hatalom első éveiben a rendezetlen politikai viszonyok, a hadikommunizmust kísérő gazdaságpolitikai tévelygések közepette egyrészt fel akarták számolni a pénzviszonyokat, másrészt viszont a pénz forgalomban maradt, s közben szédületesen inflálódtak a legkülönbözőbb pénznemek: a cári idők bankjegyei, az Ideiglenes Kormány „dumki” és „kerenki” nevű pénzei, a szovjethatalom által kibocsátott papírpénzek, kölcsönkötvények vagy újranyomott régi papírpénzek, amelyek vidékenként más-más értékben, más-más rendszer szerint kerültek forgalomba. 1922-ben tették meg az első lépést egy szilárd, a gazdasági építést segítő papírpénz megteremtésére. Szüneteltették a régi bankjegyek újranyomását, majd forgalomba hozták a ,,szovjetki”-nek nevezett papírpénzt, amely 1922 végén tízezer, 1923-ban, az újabb devalvációs emisszió után 1 millió korábbi papír rubelnek felelt meg. A ,,szovjetki” a gazdaság ingatagságával összhangban elég labilis értékű pénznek bizonyult, gyorsan inflálódott. Ennek ellensúlyozására határozták el szilárd valuta, a cservonyec kibocsátását. Glejzer részletezi az előkészítő tanácskozásokat, a művészi megformálás útját, amelynek eredményeként I. Péter egykori pénzneme - 25 százalékos nemesfém és 75 százalékos árufedezettel - megjelent. Névérteke 10 háború előtti aranyrubelnek felelt meg, tényleges aranyfedezete kezdetben (1923-1924) a tervezettnek kétszerese volt. Nehezen találta meg a helyét a belső elszámolási rendszerben, bizalmatlanul fogadta a külső pénzpiac. 1924-től kezdve azonban fokozatosan kiszorította a „szoyjetki”-kct, érme és bankjegy változatban egyaránt elterjedt, igaz, közben 1927-re inflálódott, de ekkor is 25 százalékos nemesfém fedezete maradt. A cservonyec lett az első „össz-szövetségi” pénznem is. 1924-1926 között a Kaukázuson túl, Közép-Ázsia, Szibéria és Ukrajna területén is elterjedt. Újabb kiadásai már köztársaságonként más-más nyelvű felirattal jelentek meg. Párhuzamosan a külföldi pénzpiac is befogadta. Elsősorban londoni és német pénzintézetek, majd a Szovjetunió diplomáciai elismerését követően más országok pénzpiacán is forgalmazták. Az 1920-as évek végén 10 cservonyec felelt meg egy dollárnak, de a német márkánál hússzor keményebb volt a szovjet valuta. Az ,,elismerés” jeleként értékeli a szerző a hamisítására irányuló törekvéseket, amelyek főként Németországban fordultak elő, a fehéremigráns ellenforradalmi szervezetek közreműködésével, nyilvánvaló politikai célzattal. Befejezésül röviden utal a közlemény az első ötéves tervek időszakának pénzügyi problémáira, az 1932-es és 1938-as pénzkibocsátásra. Megemlíti a német megszállás idején megnyilvánuló pénzhamisítási törekvéseket is. Végül az 1947-es pénzreformról szól, amely egységesítette, s lényegében napjainkig érvényesen megszilárdította a szovjet pénzrendszert. A cservonyecet felváltotta a rubel. (Voproszi isztorii, 1978. 2. sz. 106-114. I. ) M.
