Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
A COMTE-I POZITIVIZMUS SZÍNEVÁLTOZÁSA 11 is, de J. S. Mill-nél jelentekezett 0 7 — lelki és azzal együtt szellemi egyensúlya megrendülése jegyeit. Kivételt képez bizonyos mértékben Wilhelm Ostwald az Auguste Comte. Der Mann und sein Werk című könyvével.68 Az elfogult, egyoldalú és alapjában leegyszerűsítő nézet bírálatára az ismert tekintélyes francia pszichológus: Georges Dumas vállalkozott a Psychologie de deux messies positivist es. Saint-Simon et Auguste Comte című munkájában.69 Comte — írja Dumas — csak egyike volt a 19. század első felére oly jellemző azon társadalmi messiásoknak, akikre „ . . . csakhamar ráismerünk a színházban, a regényben, a költészetben; a romantizmus hősei többségének küldetést kell betölteniök; ők a Gondviselés, a pokol vagy a végzet ügynökei, és ezen különbségen túl, amely a szavaik között van a fejükben, gesztusaikkal és magatartásaikkal igenis ugyanabból a családból valók, mint messiásaink.”70 A kor szelleme figyelembevétele nélkül nem lehet magyarázatot találni sem Saint-Simon, sem Comte, sem őket fenntartás nélkül követők: a saint-simonisták, illetve igaz pozitivisták mentalitására — hangsúlyozza Dumas. A kor terméke, de egyben formálója volt viszont az a pozitivizmus, amely - „saját logikájánál fogva mindig az emberi boldogság megszervezésére törekedett. . . ”71 magában rejtve előbb Saint-Simonnál, majd Comte-nál az emberiség megváltása gondolatát.72 6 7Mill. Comte. 199. 68 W. Ostwald: Der Mann und sein Werk. Leipzig. 1914. 273. 69G. Dumas: Psychologie de deux messies positivstes. Saint-Simon et Auguste Comte. Paris. 1905. 159-175., 193-222., 246-254. 70Uo. 4. 71Uo. 206. 72Uo. 106-121., 175-193. 73Á. Lévy-Bruhl: Die Philosophie Auguste Comte ’s. Übersetzt von Я Molenaar. Leipzig. 1902. 74Uo. 11. 75Uo. 14. 76Uo. 15. Felmerül a kérdés: törvényszerűnek tekinthető vagy tekintendő az ún. objektív szakaszból az ún. szubjektív szakaszba való átmenet, a társadalom tudományának óhatatlanul át kellett-e az emberiség vallásává nőnie. E kérdés foglalkoztatta a comte-i pozitivizmus egyik legalaposabb elemzőjét: Lévy-Bruhlt a Die Philosophie Auguste Comte's című munkájában.73 Lévy-Bruhl nem ért egyet Littré álláspontjával annyiban, hogy az ún. második szakaszban az ún. első szakasz megtagadását látta. A Politique positive koncep ciójának elemei Lévy-Bruhl szerint ugyan felismerhetők a Philosophie positiveren, de a két mű, amint erre maga Comte is utalt, két szerző alkotása is lehetett volna.74 A két mű közötti különbséget Lévy-Bruhl abban látja, hogy amíg a Politique positive-Nél Comte csak a saját nemzedékét képviselte, addig a Philosophie positive-Ne\ „egész évszázadának képviselője”.75 Igen gyakran megesik — foglalja össze véleményét Lévy-Bruhl —, hogy nagy gondolkodók elméleti munkái, amelyek eredetileg azt a célt szolgálták volna, hogy gyakorlati következtetéseket támasszanak alá, maradandóbbaknak bizonyultak, mint maguk a következtetések.76 Mindezek előrebocsátása után Lévy-Bruhl alapjában Comte első szakaszával foglalkozik, ki nem mondottan elismervén Littré igazát, de figyelmen kívül hagyva azon nagy és emberileg érthető megrázkódtatást, amelyet Littré ben a comte-i pozitivizmus színeváltozása kiváltott. A vita, amely Pasteurnek az 1882 áprilisában tartott akadémiai székfog
