Századok – 1979
Folyóiratszemle - Grabski Andrzej Feliks: Mysl historyczna polskiego oswiecenia (Ism.: Soós István) 169/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 169 S hadd tegyük hozzá, minden kommentár nélkül, hogy a szokványos névmutató és a horvátra lefordított külföldi történeti munkák bibliográfiája mellett (beleértve ebbe az ókori szerzőktől, mondjuk, Braudelig mindenkit) még angol nyelvű rezümét is ad. Pedig csupán tankönyvnek készült. És mint tankönyv, valóban igen hasznos. Ha magyar nyelven nem készül ilyen könyv (és pillanatnyilag kevés kilátás van arra, hogy készülne), érdemes volna elgondolkodni rajta, nem kellene-e magyarra fordítva nálunk is kiadni. Hazai történészképzésünk minden bizonnyal sokat nyerne vele. Niederhauser Emil ANDRZEJ FELIKS GRABSKI: MYáL H1STORYCZNA POLSKIEGO OSWIECENIA (Warszawa, Partstwowe Wydawnictwo Naukowe. 1976. 486 1. Dzieje polskiej mySli hystorycznej) A LENGYEL FELVILÁGOSODÁS TÖRTÉNETSZEMLÉLETE Korunk történettudományában jelentkezik az az igény, hogy ne csak a szigorúan vett történettudomány keretei között vizsgálja a nemzeti történetírás kialakulását és fejlődését, hanem a historiográfiai irányokat mindig az adott korszak általános jellegzetességeivel magyarázza. Azaz, a történetírást is a nemzeti történelem részének tartja, amelynek segítségével tisztább képet lehet festeni a korszak sajátosságairól; illetve elemzésében a korszak társadalmi, politikai, gazdasági viszonyai igazítanak el. Ezt a törekvést testesítette meg A. F. Grabski „A lengyel felvilágosodás történetszemlélete” című könyve. A szerző a történelemszemlélet fogalmát a társadalmi, politikai, gazdasági stb. gondolkodás fogalommal tartja analógnak. Határozottan elhatárolja magát a pozitivista „szcientizmus”-tól: a történetírás számára nemcsak historiográfia, hanem a történetírás fogalmát a művelődéstörténet irányába tágítja. A történetszemlélet változásait és fejlődését komplexnek és sokrétűnek mutatja be, amelyben az átértékelődés és a folyamatosság, az újítás és a hagyomány dialektikus egysége realizálódik. Ez a felfogás jellemzi Grabski módszerét, amelyet már előző műveiben is megfigyelhettünk. A tódzi egyetem tanáraként és a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete (Varsó) osztályvezetőjeként számos munkát jelentetett meg, elsősorban az ún. szarmatizmus és a felvilágosodás tárgyköréből. Korábbi vizsgálódásainak eredményeit szintetizálta ismertetendő monográfiájában. Kutatásai során tapasztalnia kellett, hogy egy korszak történetszemléletének feldolgozása számos megoldásra váró elméleti kérdésfeltevést igényel: így például a történetszemléleti modellek problémájáét. S miután Lengyelországban egyre szélesebb körben bontakoznak ki a metodológiai kutatások, Grabski kérdésfeltevései találkoztak a lengyel módszertani szakirodalom elemzéseivel, és újabban ezért fordult maga is megkülönböztetett figyelemmel a történelmi metodológia felé. Ebben a könyvében is felvet több elméleti problémát s ezeknek konkrét megvalósulási formáit analizálja. Grabski hangsúlyozza a történelmi gondolkodás aktivitását a történelmi folyamatban, ti. a történelmi gondolat egy nemzet történelmi helyzetének jelzője. A továbbiakban pedig azt fejti ki, hogy az emberi tevékenység vizsgálata szorosan összefügg az egyéni és a társadalmi tudat struktúrájának elemzésével. A történelmi gondolkodás fejlődése a nemzetről alkotott vélemények tükrében vizsgálható, és ennek a lengyel és általában a kelet-európai historiográfiában rendkívül jelentős a szerepe. Grabski főleg ezekre az elméleti jellegű fejtegetésekre építi föl tíz fejezetből álló munkáját. A könyv jellegzetessége, hogy nem csupán történetírói életműveket tárgyal, hanem irodalmi munkákat is, illetve kitekint mentalitástörténeti mozzanatokra is, valamint utal az egyes történeti munkák konkrét állampolitikai kicsengésre. A különböző beállítottságú, világnézetű történetírói, illetve történelmi vonatkozású megnyilatkozásokból vonja le cövetkeztetéseit a lengyel felvilágosodás kora történelmi gondolkodásának két modelljére: az „államira” és a „nemzetire” vonatkozólag. Grabski könyve első részét a lengyel felvilágosodást megelőző korszak történelmi gondolkodásának, a szarmatizmus ideológiájának szenteli. A szarmatizmus a 17. század végén, a 18. század elején a nemesség világnézetévé vált. Ennek a nemesi ideológiának gyökerei a reneszánszba nyúlnak vissza. Az elmélet lényege a lengyel nemesség szarmata eredete, ehhez társult a „Rzeczpospolita” azonossága a 12 Századok 1979/1
