Századok – 1979
Folyóiratszemle - Kónya István: Tanulmányok a kálvinizmusról (Ism.: Ladányi Sándor) 152/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 155 máció-katolikus restauráció gyó'zelméig a katolicizmus szinte eltűnik Magyarországról, még a nyugati, Habsburg-területeken is csak szórványosan maradt katolikus. A 17.-18. századi ellenreformáció alakította ki aztán a nagyjából máig érvényes arányokat. - E tanulmánynak nem volt feladata, de a további kutatásnak ki kell terjednie a konkrétabb, részletesebb, mélyebb és alaposabb vizsgálatokra; a magyarországi és erdélyi polgárság fejlettségi szintje aló. században vajon magasabb volt-e, mint az Elbától nyugatra eső területeken élőké, milyen egyéb okok indokolják Magyarország és Erdély vallási képének áthajtását a lutheránizmusból a kálvinizmusba, a 17.-18. századi ellenreformációs tevékenységnek milyen társadalmi, politikai, gazdasági és etnikai következményei lettek stb. (Mellékesen bár, de meg kell jegyeznünk, hogy noha a közhasználatban azt az igényt, amelyet a földesúri hatalom támasztott a birtokán éló' mezó'városi és falusi jobbágyság vallási élete terén, a „cuius regio, eius religio” elvével szokták kifejezni, a magyar állam vallási viszonyaira ez a németországi elv azonban nem alkalmazható, mert eleve más jog áll mögötte. Nálunk a ,Jus patronatus ”, a magyar földbirtokon nyugvó kegyúri jog rendszere érvényesült, amely azonban ugyanolyan hatású volt.) „Az 1918/19-es forradalmak és a református egyház” című fejezetben az egyház felsó' vezetésének elméleti és gyakorlati magatartását vizsgálva, a szerzó' megállapítja, hogy mint ideológiailag adekvát partnere a kapitalizmusnak, a magyar református egyház hozzá tudott illeszkedni ideológiailag-politikailag a monarchia kiegyezés utáni társadalmi viszonyaihoz. A forradalomról vallott nézete pedig aszerint alakult, hogy forradalmi apály idején, egy forradalmi mozgalom időszakában, vagy a forradalom veszélye közben szóltak a forradalomról. A magyar református egyház vezető köreinek viszonyát a forradalomhoz, haladás- és forradalomellenességét Balthazár Dezső tiszántúli püspök magatartásán keresztül mutatja be a szerző. Megállapítja, hogy a nagyúri egyházi a felső vezetés érdekeinek minden szálával hozzá volt kötve a burzsoá-földesúri rendhez. Az ezt követő két fejezetben Ravasz László nézeteinek filozófiai és teológiai vizsgálatát végzi el a szerző, Ravasz indulásától püspöki tisztéről való lemondásáig. A tanulmánykötet zárófejezete a magyar református egyház politikai ideológiájának 1945 és 1949 közötti néhány jellemző vonását elemzi. Ebben végigkíséri Ravasz Lászlónak mint a Zsinat és az Egyetemes Konvent elnökének politikai jellegű megnyilatkozásait és ténykedését 1943-tól, a volgai csata utáni eseményektől 1948-ig. Érzékelteti azt a küzdelmet, amely a magyar református egyházon belül folyt a Bereczky Albert vezette s egyre növekvő befolyásra szert tevő ellenzéki erők (amelyek közül néhányan eljutottak a magyar ellenállási mozgalomig is) és a „hivatalos egyház” között. Ennek a harcnak eredménye, hogy 1948-ban Ravasz László helyett Bereczky Albert lett a Duna melléki egyházkerület püspöke. Ez a változás gyökeres fordulatot jelentett az egyház életében. Az új püspök határozottan elveti azt a politikai álláspontot, amelyet a régi egyházi vezetés követett. Ennek eredményeként 1948. október 7-én a magyar állam és a református egyház elsőnek kötött egyezményt, amely azután a következő időkben - alapjaiban napjainkban is - biztosítja az állam és a református egyház normális kapcsolatát. A marxista- leninista kálvinizmus-kutatás szükséges voltát meggyőzően bizonyította Kónya István. Eredményeit e tanulmánykötet reprezentálja. A szerző tevékenysége úttörő munka, jelentős lépés a marxista leninista kálvinizmus-kutatás terén; olyan alapvető kezdeményezés, amelyet lehet és szükséges is továbbfejleszteni. A kötetben helyet kapott tanulmányok a kutatás kezdeti eredményeit rögzítik; azok megírása idején itt tartott a kálvinizmus-kutatás. Mivel a tanulmányok nem egy időben keletkeztek, érthető a színvonalbeli és a kutatás mélységi szintjében mutatkozó különbség is. A tanulmányok a kutatás kezdetén íródtak, ezért kézenfekvő egy-egy felszínesebb, leegyszerűsített, néhol elnagyolt rész. A kötet kezelhetőségét nagyban megkönnyítette volna, ha készül hozzá mutató. A további kutatásnak e megkezdett úton továbbhaladva fel kell dolgoznia - a nagyobb hatékonyság érdekében is — különösen a magyarországi kálvinizmus történetének minden szakaszát (a haladó korszakokat - pl. a nemzeti függetlenségi harcokban játszott szerepét; ideológiai hátteret adott, prédikátoraik pedig afféle „politikai tisztek” voltak stb. — és a pozitív személyek tevékenységét is), komplex kutatást végezve és a levéltári anyagot sem mellőzve. E kimunkált alapra lehet tovább építeni. Ladányi Sándor
