Századok – 1979
Beszámoló - Történettudomány és társadalomtudományok. Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1978. március 29–31-i szegedi vándorgyűléséről (Gunst Péter–L. Nagy Zsuzsa) 132/I
BESZÁMOLÓ 147 Részletesen kitért a mű forrásértékére Németh Lajos. „A mű, — mondotta — mint érzéki konkrét tárgy, sui generis jelentését megtartja akkor is, ha a történetilegtársadalmilag meghatározott funkciójából fakadó jelentés egy része új felvevő közegbe kerülve - el is veszett.” Az építészet és az iparművészet példázza legvilágosabban, hogy egy mű hogyan hordozza egy korábbi kor értékorientációját, s hivatkozott Heidegger ismert bútor-példájára is. Németh úgy vélte, „a különféle ideológiák egymásba illeszkedését, az értékorientációk, vezérlő rendszerek kapcsolódását és konfrontációját lehet feltárni tehát a mű értelmezésekor”. A megvalósult művekben, de különösen a tervekben, „feltárulkozik a korabeli magyar kultúra mozgásiránya, sőt, társadalmi problematikája is”. A művelődéstörténetnek tehát meg kell tanulnia a művek nyelvét, hogy olvasni tudjon belőlük. Vargyas Lajos a ballada nemzetközi, illetve az új magyar népzenei stílus magyarországi elterjedéséről mondottakkal szintén szemléletesen illusztrálta a művészeti alkotások forrásként való felhasználásának lehetőségét és hasznát. Tanulságosan mutatott rá Vargyas Lajos arra is: „a zene magyar fejlődése akkor volt a közvetett források tanúsága szerint — egy vonalban Európával, amikor szinte semmi forrásunk sincs róla: a középkorban.” A 17-18. sz-tól viszont már elmaradott, nemcsak Európához mérten, de a hazai irodalomhoz, képzőművészethez képest is. Ez nyilvánvalóan azzal függ össze, hogy a zenének ekkor már nagy az igénye az intézményességre (hangszerkereskedés, zeneoktatás stb.), ami pl. a lírai költészet esetében fel sem merülhet. „De ennyiben talán világosabb képet is nyújt a társadalom valós művelődési viszonyairól, mint a költészet.” Szűkre szabott tájékoztatásunkból is kitűnik, milyen hasznos, gondolatgazdag és gondolatébresztő volt történészek és más társadalomtudósok eszmecseréje. Értékelés és összegezés helyett csupán néhány szembetűnő tanulságot szeretnénk még, befejezésül megemlíteni. A történelmi totalitás megközelítésében minden társadalomtudománynak megvan a feladata és szerepe. Sajátos megközelítési módjuk, eredményeik nélkülözhetetlenek a történelem egész folyamatának feltárásához. A tanácskozás résztvevői nem a társadalomtudományok rangsorolását tartották fontosnak, hanem azt, hogy mindenkor a kutatás tárgyának megfelelő módszer és szakág jusson a célt szolgáló szerephez. Egyértelmű volt az a kívánság és szándék, hogy egymás munkáját, eredményeit, módszereit a jövőben rendszeresen és a korábbinál alaposabban ismeijük meg, hogy gondolkodásmódunk' váljék interdiszciplinárissá. S végül, de nem utolsósorban, a vándorgyűlés kifejezésre juttatta, hogy a történetiség elvének alkalmazása nem kényszer révén nyert és nyer polgárjogot az egyes társadalomtudományokban, hanem azért, mert ez az elv az egyes tudományágak számára nélkülözhetetlen új nézőpontot ad, új értékelések, új eredmények megszületését teszi lehetővé. Gunst Péter-L. Nagy Zsuzsa 10*
