Századok – 1979
Beszámoló - Történettudomány és társadalomtudományok. Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1978. március 29–31-i szegedi vándorgyűléséről (Gunst Péter–L. Nagy Zsuzsa) 132/I
140 BESZÁMOLÓ azonos sávban is, igen sokféle életmód-típussal találkozhatunk, nem az osztálykeretek és az életmód kapcsolatának valamely általános meglazuládában” rejlik. Sokkal inkább arról van szó, hogy meglazult „a merev, hagyományos megfelelésrendszer a társadalmi munkamegosztásnak az életmód anyagi alapjául szolgáló egyes státusai és az ezek által lehetségessé tett életmód között”. Egy világszerte s nagyon is konkrétan és világosan végbemenő folyamattal állunk szemben, amely azonban semmiképpen nem vonja kétségbe az életmód objektív meghatározottságát. Az életmód-modellek kapcsán felhívta a figyelmet egy igen fontos tényezőre, a családtörténeti és biográfiai munkákra. „Szemben az eddigi kutatásoknál alkalmazott, sokszor inkább teleológikus és apologetikus szemlélettel — mondotta az effajta kutatások — egyrészt és kivált a családtörténetben — merjenek egy család vagy akár egy személy hanyatlásával is foglalkozni.” Meggyőzően világította meg, hogy a hanyatlás vizsgálata nélkül az emelkedés sem érthető meg, s hogy a hanyatlás maga is kihat az adott életmód-modellre. Egy adott életmód értéke koronként változó (1. pl. kispolgári életmód). Nyomatékosan óvott attól, hogy csupán vagy elsődlegesen tárgyi attribútumain keresztül, ezek alapján értékeljünk egy életmód-modellt, vagy hogy „az attribútumok értékét állandóan és kivált erősen változó esztétikai értékük alapján ítéljük meg.” Nem lehet kétséges, mégha szociológusok körében vita is folyik fölötte, hogy van jogosultsága az életmód értékelésének. Történetileg ez elkerülhetetlen. Ugyanakkor „látnunk kell: egyegy életmód egyáltalán értékelhető magvát igen mélyen, valahol az életvitel szervezésében, igények és az osztálykeretek adta lehetőségek feszültségében kell keresni” - mondotta Vörös Károly. A történettudomány és a pszichológia kapcsolatáról szólva Pataki Ferenc megállapította, hogy a történetiség elvének érvényesítése az egyes jelenségek vizsgálata során a pszichológiában is erősödőben van. Lényeges momentum, hogy maga a szaktudomány teremti meg a más tudományokhoz való közeledés igényét. Utalt arra, hogy a társadalomtudósokat a pszichologizálás évtizedeken át riasztotta, holott a pszichológiai tényező egy adott korban maga is történeti faktor volt, feltárására és kellő érvényesítésére feltétlenül törekedni kell. Szociológia és történettudomány viszonyát Berend T. Iván hosszasabban fejtegette, hangsúlyozva, hogy a lukácsi nézetet, miszerint a szociológia csupán módszer, nem tudja elfogadni. A történelemtudomány ugyanakkor nem kizárólagosan a múlt tudománya, ellenkezőleg, a jelenre keres választ, akárcsak a szociológia. Ma még világosabban látjuk, mondotta, mit vehet át inkább a szociológia a történettudománytól, mint fordítva. A szociológiai konstrukciók ugyan hasznosan befolyásolhatják a történettudomány szemléletmódját, de gyakorlati átvételük igen kevéssé megvalósítható. A társadalomtörténeti kutatások fontosságát a munkásmozgalom történetének oldaláról közelítette és bizonyította Kende János és Sipos Péter közösen készített korreferátuma. A munkásosztály társadalomtörténetének feltárásában mutatkozó elmaradás szakmunkákban is (pl. képes magyar történet, Magyarország története 8. kötet képanyaga stb.) torzulásokra s vulgarizálásra vezet. Példákkal illusztrálták, mily nehéz kikezdeni a köztudatban megrögzített sztereotípiákat, sematikus paneleket. A munkásmozgalomtörténet kutatása, mint hangsúlyozták, jelentős eredményeket ért el a mozgalom évszázados útjának szintézisét megalkotva, a mozgalom eseményeit monográfiákban, dokumentum
