Századok – 1979
Beszámoló - Beszámoló a magyar–csehszlovák történész vegyesbizottság 13. ülésszakáról (Szakály Ferenc) 120/I
BESZÁMOLÓ 123 nagyszámban voltak találhatók szabad, illetve részlegesen szabad katonaelemek; kialakításában nagy szerep jutott a kisnemességnek, amely közvetítette a „nemzeti” ideológiát a nála nem sokkal alacsonyabb szinten élő jobbágysághoz. A 18. század közepétől 1792-ig tartó időszakban a régi jogok visszaállításáért folytatott harc hirtelen elvesztette jelentőségét. A parasztmegmozdulásokat - amelyekre hatottak a felvilágosodás és a felvilágosult reformerek elképzelései, de amelyek jócskán túl is léptek ezeken - már a polgári forradalmak előjátékának tekinthetjük. A láncreakció szerűen összekapcsolódó paraszt megmozdulások reformok bevezetésére kényszerítették az uralkodót. Jellemző, hogy az úrbéri pátensek kibocsátását a Habsburgmonarchia csaknem minden tartományában parasztmegmozdulások előzték meg. E mozgalmak, amelyek lassan már nyíltan gazdasági-társadalmi konfliktusként jelentkeztek, teljességgel levetették vallásos köntösüket. Az 1792 és 1845 közti időszak az állami reformtevékenység és parasztmozgalmak stagnálását hozta. A korszak jelentősebb megmozdulásai a Metternich-rendszer hanyatlásának idejére esnek (az 1821-es morvaországi „robotlázadás”, az 1831-es felvidéki koleralázadás és az 1846-os galíciai felkelés). E mozgalmakban ismét jelentkezett az „igazságos uralkodóba” vetett naiv hit. Közülük különösen a galíciai felkelés érdemel figyelmet, mert - széles körű visszhangján keresztül — nagyban ösztönözte és befolyásolta a következő években keletkezett jobbágytörvényeket. Az előadó végezetül megállapította, hogy a technikai és anyagi fejlődés önmagában nem biztosíthatja a társadalom fejlődését; az csak akkor következik be, ha a lehetőségek közti választásba a tömegeknek is beleszólásuk van. nyomást gyakorolhatnak a számukra - az adott viszonyok közt - legkedvezőbb megoldás érekében. A paraszt megmozdulások — amelyeknek célkitűzései között a konkrét gazdasági, társadalmi és jogi követelések mellett már a szabadság általános jeszava is megjelenik — nagy szerepet játszottak a jobbágy teljes jogú polgárrá alakulásában és a parasztok csoport-ideológiájának és rendi öntudatának megerősödésében. Makkai László: A paraszt mozgalmak történetének megoldott és megoldatlan problémái című előadásában, a nemzetközi kutatások standard eredményein túl, elsősorban az 1972-es budapesti és az 1973-as zágrábi parasztháború-történeti konferenciák tanulságait elemezte. Legjelentősebb új eredménynek a paraszti ideológia történelmi jelentőségének rehabilitását látja; azt a felismerést, hogy a paraszti osztályharcok fejlődése legvilágosabban azok célkitűzéseinek, ideológiájának fejlődéséből olvasható ki, jóllehet a nem paraszti értelmiségiek jelentős szerepet játszottak a vezérideák megfogalmazásában. B. Porsnyev ismert felfogásával szemben — miszerint a felkelő parasztok nem valamiért, hanem csak valami ellen harcoltak, s ideológiájuk konzervatív és utópisztikus volt — rámutatott: „kétségtelen, hogy egy paraszti osztály a gazdasági kritériumok szerint valóban létezett, és ha ez az osztály a saját nevében a saját érdekeiért harcolt, legyenek bár ezek az érdekek a kisbirtokoséi vagy a kizsákmányolt munkásokéi, »valódi« tudatos osztálynak mutatja magát.” Csak az a kérdés, hogy a parasztok az egyes korszakokban mennyire ismerték fel a saját érdekeiket és mennyiben harcoltak azokért „a saját nevükben”. Makkai magáévá tette E. W. Gutnova szovjet történész periodizációját. Eszerint a 8—13. század nyugat-európai parasztmozgalmai a feudális alávetés, később pedig a kialakult adóterhek emelése ellen léptek fel, s ideológiájuk annyiban konzervatív volt, hogy „a régi jó szokások” visszaállítását követelte. A 13. században mélyreható változás
