Századok – 1979
Közlemények - Varga László: Weiss Manfréd balkáni érdekei 108/I
114 VARGA LÁSZLÓ IX. 11-én Weiss Manfréd és sógora Wahl felkeresi a 7. ügyosztályt és közli, hogy a budapesti bolgár képviselővel, Belov alezredessel tárgyalásokat folytatnak és remélik, hogy kötbér fizetése nélkül tudnak kilépni a szerződésből. Krobatin vezérőrnagy Müller udvari tanácsossal és Würth osztálytanácsossal tárgyal a Külügyminisztériumban annak érdekében, hogy ne kerüljön sor a kiviteli tilalom kibocsátására. A kiviteli tilalom fogalmazványa tudomásulvételére beérkezett a birodalmi Hadügyminisztérium (Präs. 6128—1903).7 Mindkét úr kéri, hogy a tilalommal szemben kifejtett aggályokat írásban fejtsék ki, mellékelve a tudomásulvételre megküldött ügyirathoz. A 7. ügyosztály vezetője eközben kijelenti, hogy töltényeket egyáltalán nem lehet már kincstári állományból átadni és a honvédelmi Minisztérium a csatolt nyilatkozattal, szintén teljes mértékben elkötelezte magát. IX. 12-én Müller udvari tanácsos megjelenik a 7. ügyosztályon és kijelenti: Ha Weiss nagyobb kötbér fizetése nélkül felbonthatja a szerződést és erről ilyen értelmű nyilatkozatot ad, akkor vissza lehet vonni a kiviteli tilalomra vonatkozó fogalmazványt. Weiss és Wahl kijelentik, a tárgyalások továbbfejlődtek és lehetővé vált számukra, hogy különösebb kár nélkül elálljanak a szerződéstől. IX. 13-án továbbítják a Präs 6128. ügyiratot, a birodalmi Hadügyminisztérium megjegyzésével8 a Külügyminisztériumba; ugyanakkor a birodalmi Hadügyminisztérium tudomására jut a szófiai osztrák—magyar katonai attasé távirata, amelyben jelenti, hogy az a híresztelés, miszerint a Monarchia a hadifelszerelések kiviteli tilalmát rendeli el Bulgáriába, nagyon elkedvtelenítette az ottani kormányköröket és különösképpen az eddig nagyon korrektül viselkedő miniszterelnök helyzetét nehezíti meg nagymértékben. IX. 14-én Weiss Manfréd közli a 7. ügyosztály vezetőjével, hogy a szerződést a bolgár kormány egyetértésével semmisnek nyilvánították és cége elkerülte annak veszélyét, hogy a kikötött kötbért fizetnie kelljen. Annak érdekében, hogy a döntést a Külügyminisztériumban megkönnyítsék, azonnal odaküldték Joksch kapitányt Weiss Manfréd közlésének ismertetésére. Würth osztálytanácsos megérkezik a 7. ügyosztályra, visszahozza a Külügyminisztérium tudomásulvételre szánt ügyiratát a birodalmi Hadügyminisztérium megjegyzésével együtt és követeli Weiss Manfréd írásbeli nyilatkozatát, hogy a szerződés megsemmisítésére mindkét fél egyetértésében került sor és a két minisztérium (Külügy-A hadügyminisztérium azonban azzal az indoklással, hogy a tölténykészlet ily nagymérvű csökkentése végzetes lehet, elutasította az osztrák tölténygyárosok kérelmét. A bolgár kormány erre az egyetlen magyar tölténygyároshoz, Weiss Manfrédhoz fordult ugyané megrendeléssel. Weiss Manfréd, aki szerződéses viszonyban áll a katonai kincstárral, attól tette függővé a rendelés elfogadását, hogy a honvédelmi minisztériumtól kap-e kölcsön tizenöt millió patront. Halasztást kért. Miután ezt megkapta, a honvédelmi minisztérium elé járult. Megdöbbentő, hogy míg a közös hadügyminisztérium a harckészség okából megtagadta a kérelmet, a honvédelmi minisztérium eleget tett neki: Weiss Manfréd megkapta a tizenöt millió patront, s elszállította azokat a bolgár kormánynak. Ez idő szerint tehát a bolgár hadsereg harckészsége helyre van állítva. A magyar honvédség azonban töltényhiányban szenved. Ha ellenség talál az országra csapni, megvigasztalhat bennünket egy felemelő tudat, az, hogy legalább a Weiss Manfréd-cég, melynek Weiss Berthold a parlamenti képviselője, egy fényes üzlettel gyarapította millióit. 7Ld. a IIL sz. dokumentumot. 8Ld. a IV. sz. dokumentumot.
