Századok – 1979
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése (Ism.: Székely Anna) 1157/VI
KRÓNIKA 1167 korszerűsítés gyakorlati megvalósítását oly nagyon elősegítő sorozat újraindítására. Most az első új tankönyvi munkálatok lefutása után úgy tűnik, rövidesen folytatódhat a megszakadt sorozat kiadása. Nem szorosan a kiadási ügyekhez tartozik, de azzal föltétien kapcsolatos a Társulat egész sajtó- és propagandatevékenysége. Amennyire kiadványsorozatainkkal hatni tudunk a közvéleményre, legalább olyan mértékben nézetformáló lehet rendezvényeink, sajtó, televízió és rádió publicitása, az egész tömegkommunikáción keresztüli tájékoztatás. Jó érzéssel kell megállapítani, hogy nagy központi rendezvényeink sajtója általában megfelelő, széles körű és megbízható, az újságok és más tájékoztató szervek élénken reagálnak megmozdulásainkra. A tudományosan kiérlelt jelentősebb anyagok, előadások általában tudományos folyóiratokban is megjelennek, különösebb keresgélés nélkül gazdára lelnek, a kisebb lélegzetű, publikus anyagokat, előadásokat a napi sajtó és a különböző folyóiratok szívesen s elég gyorsan közük, juttatják el tíz- és százezrekhez. A napilapok szívesen hoznak részlet-anyagokat, s tájékoztató vagy értékelő beszámolókat rendezvényeinkről. Közel sem ilyen jó azonban a helyzet a tömegkommunikáció hasábjain és csatornáin futó történelmi tárgyú műsorok, cikkek szellemi befolyásolása, szakmai támogatása területén. Pedig ez nem kevesebb emberhez jut el, nem kevésbé jelentős. E téren nem tudtunk frontáttörést elérni, sőt annak ellenére, hogy a Társulat vezetői közül többen részt vesznek valamely hírközlő szerv műsorszerkesztésének formálásában, szervezett befolyásunk talán még kevesebb, mint a korábbi években. Mindez újra visszavisz a Társulat funkciójának és fő munkamódszerének a kérdéséhez. Az azonban világos: bárhogy is döntsön a közgyűlés a funkció kérdésében, a gyakorlati munkában együtt és szerves egységben kell tekinteni a kiadvány, sajtó- és propagandaügyeket, s eképpen kell vele foglalkozni. Ennek konzekvenciáit érdemes lesz a választott új vezetőség munkareszort-elosztásakor is figyelembe venni. Tudatosan nem szóltunk itt az egyes szakosztályok és csoportok kiadványairól, mint ahogy nem szóltunk az előző részben rendezvényekről sem. Minderről a szakosztályok, csoportok, tagozat munkájáról beszámolva fogunk számot adni. A nemzetközi kapcsolatok Az elmúlt három évben nemzetközi tevékenységünk kétirányú volt. Egyrészt igyekeztünk ápolni az előző években kialakult kapcsolatainkat, másrészt szerény kereteink kihasználásával s a lehetőségek felkutatásával új kapcsolatok létrehozására törekedtünk. Egyrészt tehát a mélyítés, másrészt a szélesítés irányába tettünk lépéseket. A kapcsolataink jelentős része részben szerződésben lefektetetten is állandó, másrésze ad hoc jellegű volt, főként‘egy-egy nagyobb rendezvény témájához értő külföldi szakemberek meghívására vagy egy-egy külföldi rendezvényre való kiküldetésre korlátozódott. Természetesnek tartottuk a baráti szocialista országok történelmi társulataival való együttműködést. Ennek a feltételei általában adottak és jók, itt a gyakorlati kivitelezés gondjai kerülnek előtérbe. A Társulat önállóan nemzetközi szerződést nem köthet, csak az MTA jóváhagyásával, s ami nagyobb baj, meghívási és szervezési kereteink roppant szerények, ezért óvatosnak kell lennünk, ha nem akarunk a viszonzatlan, egyoldalú meghívások nem éppen illő lehetőségeire építeni. Nem arról van szó, hogy egy-egy nagyobb rendezvényre, mint pl. a Rákóczi, vagy Thököly konferencia, vagy az Üzemtörténeti Konferencia, vagy épp egy közgyűlés, nem kapjuk meg a meghívás lehetőségét, hanem arról, hogy nem ajánlhatjuk fel azt, amit pl. német partnereink szívesen ajánlanak, hogy a munkatervek kölcsönös megtekintése után mindkét fél saját maga döntse el, hogy melyik programra küld szakembert, szakembereket. Nem valami formális udvariaskodásról van itt szó, hanem inkább arról, hogy a kölcsönös látogatások demonstratív részvételről mindinkább a szakmai anyagok, nézetek és tapasztalatok kicserélésévé, szakemberek közötti információcserévé válhassanak. Arról, hogy a nemzetközi együttműködés a rokon társulatok között szervezett tudományos tartalmúvá váljék. Ez egyáltalán nem keresztezi az egyes intézmények és más szervek, a vegyesbizottságok és nemzetközi munkacsoportok tevékenységét, hanem a nemzetközi együttműködésben épp kiegészíti azt, ugyanúgy, mint ahogy a Társulat betölti ezt a szerepet az országos történészmunka bizonyos fokú szellemi kooperálásban, vagy legalább fórum-teremtésben. Amíg azonban ehhez ilyen kevés lehetőség áll rendelkezésünkre, addig egyrészt az írásos információcserékre, másrészt ad hoc meghívásokra kell korlátozni nemzetközi tevékenységünket. Az előbbinek az eddiginél eredményesebben kell megteremteni az anyagi és
