Századok – 1979
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése (Ism.: Székely Anna) 1157/VI
1164 KRÓNIKA rendszeres segítségétől, hanem elvi és gyakorlati okokból. Már a tervezésbe, a kérdésfeltevésekbe, a vitákba, a közös gondolkodásba be akartuk vonni mindazokat, akik illetékesek, akik majd részt vesznek a továbbvitelben, a megvalósításban, ha nem éppen rájuk hárul ez a feladat. A Társulat tehát fórumot teremtett, szellemiségét adta, s szervezte a közös gondolkodást, remélve, hogy fogékony talajra talál a partnereknél, akiken majd a megvalósítás múlik. Amikor nem így tett pl. a Történelem és publicisztika-vándorgyűlés esetében, akkor a pillanatnyi nagy visszhang ellenére - hiszen a napi sajtó bőven tudósított a vándorgyűlésről, anyagának java is megjelent - nem volt gyakorlati folytatás. Ezért látszanak igen fontosnak a kapcsolatok, az együttes akciók, amelyek nem a Társulat önállóságát csökkentik, hanem épp fordítva; hatósugarát szélesítik ki, sokszor épp a gyakorlati hasznosítás lehetőségeit teremtik meg. A társrendező szervek azonban nemcsak programegyeztetést kívánnak, hanem embereket is hoznak a rendezvényeinkre, növelik az elhelyezés nehézségeit. Pedig a minden korábbinál nagyobb létszámra növekedett s a rendezvényeken való részvétel szempontjából minden korábbinál aktívabb és igényesebb tagság egészének informálása és mozgatása így is problémák elé állít bennünket. Kialakult a központi rendezvényeknek egy szinte témától független törzsközönsége, 100-120 ember, akik minden rendezvényre eljönnek, életformájuk részévé vált az ilyen jellegű társulati élet. S jó, hogy ez kialakult, hiszen jórészt ők azok, akik az ország minden területén, tanári továbbképzéseken, a TIT csatornáin és másutt továbbadják a hallottakat, s beviszik azokat a gyakorlat vérkeringésébe. Ennek a szempontunkból tehát kulcsfontosságúnak tűnő aktív körnek a léte azonban ellentmond az ún. rétegszervezés általánossá tételének. Már magában az is nehézséget jelent, hogy közel 1300 példányban kinyomtassunk és postázzunk minden meghívót, minden anyagot. Nem is látszik gazdaságosnak egy 60 személyt befogadó teremben tartott vitaülésre 1300 meghívót kiküldeni. Bár tudjuk, hogy kinek elsősorban mi az érdeklődési köre, tehát épp az állandó résztvevő stáb kialakulása mutatja, hogy nem lehet minden rendezvényen eszerint meghatározni a meghívandó kát. Nem is tudjuk megfelelő morális indokát adni annak, ha a központi rendezvényekre nem hívjuk meg a Társulat teljes tagságát. Más megoldást kell tehát keresnünk és találnunk. Kiadói tevékenység Kiadói tevékenységünkben évek óta problematikus, hogy a Társulat elsősorban szellemi inspiráló, véleményező, szerkesztő, vagy kiadói tevékenységet is folytasson-e. Az is-is bölcs állásfoglalása mellett azonban azzal mindannyian egyetértettünk, hogy a közvéleményformálás, a szélesebb körű történelmi tájékoztatás, de magának a történész belső közéletnek az igénye is mindenképpen sürgeti a kiadói tevékenység fokozását, különösen egy népszerű, nemcsak a szakemberekhez, hanem a legszélesebb körű közvéleményhez szóló, azt formáló folyóirat kiadását. Közel egy évtized vívódásai után ebben az évben döntés született egy nagy példányszámú és jelentős terjedelmű népszerű folyóirat közreadására a Társulat égisze alatt. Ennek a folyóiratnak a várható hatása óriási lehet, különösen a fiatalság körében, ezért szerkesztése, jellegének és szellemének a meghatározása nagy felelősséget ró a Társulatra. A népszerű folyóirat szerkesztése és kiadása területén nincsenek tapasztalataink, s az érdeklődő szélesebb köröknek sincsenek tapasztalatai a népszerű történelmi lappal kapcsolatban. Különösen fontos tehát a lap jövője szempontjából is a bemutatkozás; az első számok színvonala és vonzó tartalma, írásmódja és kiállítása. Bármennyire sürget az idő bennünket, e téren semmit sem szabad elsietnünk, s a lap presztízsét veszélyeztető engedményeket tennünk! A népszerű lap tehát nem rendelkezik előzményekkel, a Társulat központi folyóirata, a Századok viszont annál inkább. A legutóbbi közgyűlés óta a Századoknak 22 száma jelent meg, ebből 18 (1 szám nyomdában) a közgyűlés után választott új szerkesztő bizottság gondozásában. A szerkesztő bizottság és a szerkesztőség egyik legfontosabb feladatának tekintette a folyóirat megjelenésének rendszeresebbé tételét, a számok megjelenésében tapasztalt elmaradás csökkentését. Bár ez alatt az időszak alatt az új technikai előállításra való áttérés nehézségeivel is meg kellett birkóznia a szerkesztőségnek, a kiadónak és a nyomdának, valamit sikerült javítani a helyzeten. Megszűntek a sokak által bírált kettős számok. 1979. február közepén a kiadóban, illetve a nyomdában van az 1979. évfolyam első négy száma is.
