Századok – 1979
Történeti irodalom - „Szálasi naplója”. A nyilasmozgalom a II. Világháború idején (Ism.: Tilkovszky Loránt) 1131/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1135 magyar” demagógiája révén — bizonyos, nem lebecsülendő tömegbefolyással rendelkező Szálasira esett választásuk, akinek a magyar nemzet szabadságát, önállóságát és függetlenségét hirdető szólamai tulajdonképpen még jól is jöttek nekik a valóságos helyzet leplezésére, és felhasználhatók voltak az ország erőinek „hazafias” mozgósítására a háború folytatása érdekében. A részleteket illetően számos kisebb észrevétel fűzhető Karsai magyarázataihoz, főleg a bonni, koblenzi, illetve potsdami levéltárakban őrzött magyarországi vonatkozású akták ismeretében. így a nyilas egység 1940 őszi létrehozásának szorgalmazását nem az SS-nek (Himmlernek), hanem az AO-nak (Auslandsorganisation der NSDAP, Landesgruppe Ungarn) kell tulajdonítanunk. Annál nagyobb viszont a szerepe az SS irányítása alatt álló német biztonsági szolgálatnak, az SD-nek (Sicherheitsdienst) - a német külügyminisztériummal (Auswärtiges Amt) egyetértésben - az egység felbomlasztásában, az Imrédy-Pálffy-féle Nemzetiszocialista Pártszövetség létrehozásában, Málnási megnyerésében egy hungarizmus-ellenes nyilas ideológia kidolgozására. A kormányzóhoz, a választandó kormányzóhelyetteshez s az Albrecht főherceg ambícióihoz való viszony tekintetében a német politika állásfoglalása volt Szálasi számára a döntő. Kársaitól eltérően nem tartjuk teljesen alaptalannak Szálasi azon feltételezését, hogy Horthy fiához, mint kormányzóhelyetteshez, fűződtek olyan várakozások, hogy egy Schuschnigg -féle „népi mozgalom megjátszásával” kifogni igyekszik a szelet a szélsőjobboldali mozgalmak vitorláiból. Szálasi politikai tőkéje véleményünk szerint korántsem az volt, hogy a németek számára nélkülözhetetlen szakembergárda fölött rendelkezett volna - ezt Karsai eltúlozza -, hanem hogy — mint említettük - volt számottevő befolyása a tömegekre. Ezért szorgalmazták Szálasi mozgalmának az addiginál nagyobb figyelemben részesítését, és vetették fel embereinek bevonását a kormányba a német megszállás után, de ismereteink szerint nem a német követ (Veesenmayer), hanem a Winkelmann rendőrtábornok alá tartozó magyarországi német biztonsági szolgálatnak (Höttl) az АО által támogatott kezdeményezésére. Imrédy állásfoglalása a Weiss Manfréd-vagyon SS-kézre juttatásával szemben aligha magyarázható egyszerűen azzal, hogy „e tütakozás rugója persze a vele rokonságban álló Heinrich család veszélybe került gazdasági érdekeltsége volt”. A kötetben oly érdekesen bemutatott Veesenmayer-Winkelmann rivalizálás során a német követ és teljhatalmú megbízott csak a Winkelmann-vonal nyomására kezdett komolyabban foglalkozni Szálasival, aki politikailag messzemenően a német birodalom hivatalos képviseletének támogatására számított, a német rendőrhatóságok beleszólását a politikába helytelenítette; tőlük nem várt mást, „csak” zavartalan hatalomátvétele feltételeinek rendőri eszközökkel való biztosítását. Még ki lehetne egészíteni eggyel s mással a kötet által nyújtott meggyőző képet Szálasi — németek által méltányolt — erőfeszítéseiről az alkotmányosság látszatának megőrzésére s annak leplezésére, hogy a németek egyszerű bábjaként kerül hatalomra. Néhány névelírás, rangok, beosztások hibás vagy következetlen megjelölése, esetenként egy-egy helyreigazító megjegyzés elmaradása (pL a tekintetben, hogy 1941-ben a magyar kormány „hadat üzen” Jugoszláviának), egy-két talán kívánatos tárgyi magyarázat hiánya utal csupán arra, hogy még egy utolsó simítás a kötet javára vált volna. A lényeges azonban az, hogy a kötet haszonnal való tanulmányozását mindez számottevően nem nehezíti. A hungarista napló kiadását helyes volt megvalósítani: a közelmúlt története egy gyászos fejezetének, Szálasi hatalomért folytatott harcának részletesebb megismerését teszi lehetővé. Igaz, hogy célzatos, hamis beállításban, amely a nem történész szakember olvasónak nemcsak türelmét teszi próbára, hanem helyes ítélőképességét is, de Karsai megadott minden segítséget ahhoz, hogy az egykori hungarista felfogás, demagóg érvelés közelebbi megismerése ne legyen zavar forrása. Tilkovszky Lorání
