Századok – 1979
Történeti irodalom - Történeti statisztikai tanulmányok 3 (Ism.: Benda Gyula) 1115/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1115 egyetemen (majd egyetemeken), kórházakban, katonai és polgári főiskolákon számos más külföldi szakember is munkálkodott. Számukra olyan lehetőség nyílt fiatal korukban a tudományos pályán — magas pozíció, fizetés, gyors előmenetel, elismerés stb. —, ami hazájukban nem volt lehetséges. A fiatal magyar tudósjelöltek éltek a lehetőséggel, s a magukkal hozott tudást tovább gyarapítva az orosz orvosképzésben, egészségügyi közigazgatásban, az orvostudomány elméleti és gyakorlati fejlesztésében (publikációk, könyvkiadás: egyetemi jegyzetek, tudományos és népszerűsítő munkák stb.) átlagon felülit értek el. A cári kormányzat nagyvonalúan kielégítette és pártfogolta ambícióikat. Gyöngyössi Pál, Pékén Keresztély, Pékén Mátyás, Kercsztúry Ferenc, Reineggs Jakab, Orlay János, Koritáry György munkásságának ehsmcrését bizonyítják, hogy a legkisebb pozíció, amit elértek, az egyetemi dékán, ill. az udvari orvos tisztsége volt. A legtöbben közülük tagjai voltak az oroszországi tudományos társaságoknak, a Birodalmi Orvosi Kollégiumnak és a Birodalmi Orvosi és Sebészeti Akadémiának, sőt ezekben magas tisztségeket is betöltötték. Ottani kiváló működésük alapján néhányukat több külföldi tudományos társaság (pl.: Academia Leopoldina) tagjai sorába választotta. Mások szerkesztették a különböző természettudományos és orvosi folyóiratokat. Nagy érdemük az orosz orvostudomány szempontjából, hogy a Nyugatról magukkal hozott legfrissebb vívmányokat, elméleteket publikációk és egyetemi oktatás során - sőt a gyakorlatban is — érvényesítették. E néhány magyar tudós pályafutásának történetén keresztül az orosz tudományos élet - elsősorban a medicina - jellemző vonásait ismerhetjük meg, párhuzamba állítva a nyugat-európai és magyar orvostudomány történetével. A szerzők rendkívül gazdag dokumentációval támasztják alá kutatásaikat, s főleg a magyarországi működésükre és kapcsolatukra vonatkozó levéltári forrásokat tárták fel teljes mélységükben. Valószínű, hogy további részadatokat szolgáltatna a leningrádi és moszkvai levéltárak hasonlóan tüzetes áttanulmányozása, de az lényeges változtatást már bizonyára nem igényelne. A Fejezetek az orosz-magyar orvosi kapcsolatok múltjából utolsó tanulmánya már e századba vezeti az olvasót. A kapcsolatok egy másfajta színezete érvényesül Hamburger Jenő szovjetunióbeli munkásságának feltárásában. A magyar Tanácsközársaság bukása után emigrációba kényszerült a politikus orvos, aki a népbetegségek és a nép nyomorának prevencióját inemcsak a medicina útján, hanem a társadalom szerkezetének alapvető megváltoztatásában látja. Tudományos munkássága a röntgenológia terén már a Szovjetunióban bontakozott ki. A magyar munka orosz nyelvű változata stílusában magyar eredetijét követi. A tudományos diszciplínák elemzésének nyelvezete s az egyéni sorsokat, életutakat izgalmasan, helyenként kalandosan végigvezető leírások szerencsésen kiegészítik egymást. Egyaránt használhatja a szakember forrásként, de a laikus olvasónak is élvezetes olvasmány. Jegyzetapparátusa igen bőséges, a témát kimeríti, jól használható. Szépséghibaként kell megemlíteni, hogy a fordító nem minden esetben volt következetes az irodalom pontos meg) elő Jósén él: helyenként a megnevezett forrást oroszra fordította, másutt magyarul hagyta meg; néhány a magyar olvasó számára közismert rövidítést (pl. OL) oroszul nem oldott fel. Összegezve, az orvos-történész szerzőpáros komoly kutatást igénylő, korrekt, minden szempontot kielégítő munkát bocsátott a nemzetközi tudománytörténet szakemberei elé. Bár ez csak kis részletét tárja fel az orosz-magyar tudományos kapcsolatok történetének, módszerével megjelölte a további kutatások irányát. Reméljük, hamarosan kézbe vehetjük a folytatást. Szemkeő Endre TÖRTÉNETI STATISZTIKAI TANULMÁNYOK 3 Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára — Magyar Országos Levéltár, Bp. 1977, 348 1. A KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat történeti-statisztikai kutatócsoportjának munkájába engednek bepillantást az időszakosan megjelenő tanulmánykötetek. Ezekből a legfrissebb, a Történeti Statisztikai Tanulmányok 3, 1977-ben jelent meg. Elsősorban a család és háztartás 18—19. századi történetének kutatásáról ad számot. A család történet az 197Oes évek elején vált a társadalomtörténeti kutatások egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatává, s az azóta eltelt néhány év alatt 11 Századok 1979/5 — 6
