Századok – 1979
Beszámoló - Szerb–magyar szakértői konferencia az 1848–49-es szerb–magyar kapcsolatok témájáról (Bona Gábor) 1105/VI
1106 BESZÁMOLÓ Radenic történész professzor, Belgrád, valamint Lazar Rakic és Cedo Popov újvidéki egyetemi docensek tartottak előadásokat. A magyar fél részéről Hanák Péter, az Újkori Történeti Osztály vezetője, a megbeszélések egyik vitavezetője mellett a Történettudományi Intézetet Kemény G. Gábor tud. kutató, Spira György tud. munkatárs és Nie derhauser Emil tud. tanácsadó képviselte, illetve az említetteken kívül még Perényi József tanszékvezető egyetemi tanár és Urbán Aladár egyetemi docens (mindkettő ELTE), valamint Bona Gábor, a Hadtörténeti Intézet tud. munkatársa és Varsányi I. Péter gimnáziumi tanár (Hódmezővásárhely) — referátumai hangzottak el. Az első napon a szerb résztvevők előadásaira került sor. Vasilije Krestic az 1848—49-es forradalom szerb memoárirodalmáról adott átfogó képet. Ennek során megállapította, hogy nem számítva a folyóiratokban és lapokban megjelent kisebb visszaemlékezéseket, mintegy 16 alapvető munkával kell számolni, E visszaemlékezések túlnyomó részben elsősorban a szerb—magyar katonai összecsapásokra, a nép szenvedésére, a polgárháború dúlására szolgáltatnak adatokat, vagyis a személyes élmények kapcsán csak az általános helyzetalakulást kevéssé befolyásoló helyi események leírására korlátozódnak. Ezzel szemben néhány emlékiratban a személyes élmény a mozgalom egészével, lényegével, s annak nemcsak szerb, de magyarországi és ausztriai vonatkozásaival is összefügg. Ez utóbbiak közül elsősorban Jakov Ignjatovic: Rapsodije iz proslog srpskog zivota,1 Jovan Subotic: Autentische Darstellung der Ursachen, der Entstehung, Entwickelung und Führungsart des Krieges zwischen den Serben und Ungaren im Jahre 18482 és Djorde Stratimirovic: Was ich erlebte c.3 munkái érdemelnek figyelmet. Krestic professzor részletesen elemezte az egyes visszaemlékezéseket abból a szempontból is, szerzőik mit mondanak a magyarokról, az összeütközés okairól, a szerb—magyar együttműködés lehetőségeiről, a bécsi kormányról és az osztrák kamarilláról. Ennek során objektív, elfogulatlan szemléletük miatt elsősorban Milos Dimitrijevic, 4 Novak Golubski,5 Jovan Ristic, 6 és Dmitrij Matic7 önéletrajzi jellegű munkáit ajánlotta a magyar történészek figyelmébe, 1 Növi Sad, 1953. Magyar címe (Rapszódiák a hajdani szerb életből) л 2 Agram, 1849. Magyar címe: A szerbek és magyarok 1848. évi háborúja okainak, kitörésének, kibontakozásának és vezetési módjának hiteles bemutatása. 3Wien, 1911. Szerb nyelvű kiadása: Usponene generale Djorda Stratimirovica, Bee, 1913. 4 Uspomene iz moga zivota, Növi Sad 1896. Magyar címe: Emlékek életemből. sUspomene iz narodnog pokreta 1848. i 1849. godine, Növi Sad 1893. Magyar címe: Emlékek az 1848. s 1849. évi népi mozgalomból. 6 6Srbija i srpski pokret u Ugarskoj 1848 do 1849, Beograd 1884. Magyar címe: Szerbia és a magyarországi szerb mozgalom 1848-1849. 7Nesto iz mojeg zivota, Spomenik Srpske akademije nauka (sajtó alatt). Magyar címe: Egy s más életemből. Slavko Gavrilovic a jugoszláv történetírás eredményeinek összefoglalására vállalkozott a vajdasági 1848/49-es forradalmat illetően. Értékelése szerint a kérdéssel foglalkozó történeti irodalom Jugoszláviában — csakúgy, mint Magyarországon — szemléletét tekintve a pozitivizmustól a polgári és a dogmatikus marxista felfogáson át jutott a mai stádiumába, a „kritikus marxista” állásponthoz. 1848 kutatása Jugoszláviában — noha már korábban is voltak tudományos eredményei — lényegében csak a II. világháborút
