Századok – 1979
Beszámoló - Beszámoló a magyar–NDK történész vegyesbizottság debreceni üléséről (Balázs Ilona) 1084/VI
1094 BESZÁMOLÓ kívül fontos szerepet játszottak az osztrák fasizmus életében. A húszas években fennálló egyensúly, amely a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták között létezett, nem bomlott volna fel külső ráhatás nélkül. 3. A Heimwehr-fasiszmust — konkurrencia fasizmusként is szokták emlegetni. Az elnevezés Dollfuss és Schuschnigg azon téves elképzelésére utal, amely szerint fasiszta rendelkezésekkel meg tudják menteni az országot a német fasiszta annexiótól, ha úgymond, versenyt futnak fele. Ez öngyilkos úttá vált. 4. Sajátos Ausztriában, hogy itt a fasiszta hatalmat nem tömegpárt segítségével alakították ki, mint Olasz- vagy Németországban, hanem — éppen ellenkezőleg — a pártok feloszlatták önmagukat, hogy létre tudják hozni az ún. Vaterländische Front-ot, amely minden fasiszta irányzat gyűjtőmedencéjévé vált. 5. Jogos a kleriko-fasiszta elnevezés is, hiszen a Heimwehr mögött valóban ott állott az egyház. A falusi plébánosok egyben a Keresztényszocialista Párt funkcionáriusai is voltak. 6. Külön jellemzője az osztrák fasizmusnak a nemzeti érzés és nacionalizmus nagymérvű korlátozottsága. 7. A Heimwe hr-fasizmusnak nem voltak antiszemita vonásai. 8. Nem létezett egységes gondolatrendszere sem; ráadásul a különböző tartományokban az egyes szervezetek eltérő tulajdonságokkal bírtak. Kerekes Lajos befejezésül három megjegyzést tett a további kutatások irányával kapcsolatban: 1. A húszas évek szellemi áramlatainak kutatása nélkül nem lehetséges a fasizmus kezdetének kutatása. 2. Alaposabb tanulmányozást igényelnek a kispolgárság és a szabadcsapatok szociális viszonyai. 3. A hamis tudat, a fasizmus fórra dal miságának kérdését is tisztázni kellene. Harsányt Iván a MSZMP KB Politikai Főiskolájának tanszékvezető egyetemi tanára a spanyolországi fasizmus körülményeiről szólva arról a problémáról beszélt, hogy mi indította a spanyol szélsőjobboldal egyes köreit arra, hogy 1932-től a korábbinál szorosabb szervezeti keretbe foglalja a nacionálszindikalista mozgalom addig is meglevő erőit. A kezdeményezések történelmi háttere: a monarchia bukása, az 1931 áprilisa és 1933 novembere közti republikánusokból és szocialistákból álló kormányok tevékenysége. Ez idő alatt a kommunisták politikai befolyása igen csekély maradt, érthető, hogy a jobboldalt jobban aggasztotta a szocialista és anarchoszindikalista mozgalom ereje. A köztársa sági-szociálist a kormányok óvatos reformjai reménytelennek látszó defenzívába szorították (szellemi területen is). A hagyományos reakció sarokba szorult, de nem volt tétlen. Már néhány héttel a köztársaság kikiáltása után a monarchista trónkövetelő „Karlista” szárnyának a képviselői összegyűltek és elhatározták: megalakítják „vörössapkás” fegyveres osztagaikat. Az alfonzista monarchia hívei 1931-ben a „Renovation Espanola” elnevezésű szervezetet hozták létre. Mozgolódott a katonai és az egyházi reakció is. Ez utóbbi segítségével alapították meg A Spanyol Jobboldal Atamán Szövetségét a CEDA-t, amely a jobboldal legnagyobb tömegszervezetévé vált. Néhány hónappal később már egy kimondottan fasiszta jellegű pártalakulat létrehozása érdekében mozgolódtak. 1933 októberében hívták életre a Falange elnevezésű fasiszta szervezetet. Miért volt ezen fasiszta szervezetek megerősítésére szükség? — tette fel a kérdést Harsányi Iván. Igaz, hogy a CÉDA a spanyol jobboldal parlamentáris erejének összefogását jelentette. Szervezettség, tömegbefolyás terén többletet hordozott magában a hagyományos jobboldal minden pártjával szemben. Ideológiailag azonban nem. A Falange-ban ezt a parlamenten kívüli tömegbázist és a biztos ideológiai támaszt vélték megtalálni. A történész vegyesbizottság tagjai és meghívott előadói a jelenlegi NDK-beli és magyarországi fasizmus kutatás rendkívül tanulságos keresztmetszetét adták. Balázs Ilona
