Századok – 1979
Beszámoló - A Thököly-felkelés a magyar és az európai történelemben. Beszámoló a hajdúszoboszlói tudományos konferenciáról (Zachar József) 1069/VI
1082 BESZÁMOLÓ török támogatás biztosítására Thököly egy másik keresztény nemzet szabadságharcának kibontakozását akadályozta meg — fejezte be fejtegetését. Benda Kálmán kandidátus „Thököly politikai tervei emigrációs éveiben” című korreferátuma előtt az elhangzottakra reagálva forráshivatkozásokkal cáfolta, hogy a bolgár felkelés oly jelentős lett volna, mint ahogyan elhangzott. Majd azt hangsúlyozta, hogy az 1688-as magatartás alapján egyébként sem lehet megítélni Thököly történelmi szereplését. E gondolatmenete végén felidézte a „kelet-európai nyomorúságot”, amelyben a történelmi feltételek miatt akadozó fejlődés során a kis népek nem közös elnyomóik ellen fogtak fegyvert, hanem egymással kerültek szembe. Rátérve előadására, azt hangsúlyozta, hogy az 1699-es karlócai béke megkötése során a török Porta nem tudta elérni, hogy a bujdosók kegyelmet kaphassanak és hazatérhessenek, csupán a hitvesek kiengedésének követelése volt eredményes, ugyanakkor nem volt hajlandó kiszolgáltatni a hozzá mindig hűséges Thökölyt. Thököly a helyzetet teljesen félreismerve, erdélyi fejedelemként először különbékét kívánt kötni, majd a háború megújulásában bízott. Ugyanakkor a Porta egyre inkább elzárkózott tőle, kezdetben csak politikailag, majd anyagilag is. 1250 bujdosótársának szálláshelye a Nikápolytól délre fekvő Csiprovácban volt, míg Thököly tartózkodási helye kezdetben Isztambulban. Szerény körülmények között magánemberként élt ott, néha francia segély segített rajta. Helyzete eile. éré beadványokat intézett a Portához a háború újrakezdése érdekében. Erre következett be 1701-ben átköltöztetése a kisázsiai Nikodémiába, ahol reményeiben csalódva 1705-1 en érte a halál. Az elhangzott korreferátumokat vita követte. Ennek során Kalmár János, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatója a Teleki-levéltárban talált levelek alapján értékes adatokat közölt Szalay Pál első bécsi követségével kapcsolatban. Heckenast Gusztáv kandidátus az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa hiányolta, hogy a korreferátumok nem foglalkoztak a gazdasági kérdésekkel, amelyekről további abokutatások nélkül nehéz is szólni. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet a szepesi kamarai, a munkácsi uradalmi és a bányavárosi levéltári forráscsoportokra. Varga J. János, a Fővárosi Levéltár osztályvezetője az egyes rétegek magatartásával kapcsolatban felvetette a főúri szolgálatban álló szervienseknek a főrendek és a vármegyei nemesség viszonyával kapcsolatos állásfoglalását, amely további vizsgálatot igényel. Hazai György török források alapján kiegészítő adatokat ismertetett a török birodalom erejéről, majd arról szólt, hogy a magyar hódoltsági terület bevételei nem indokolták a Porta számára a Balkánhoz hasonló betelepítést az ahhoz hasonló szilárd védelem céljából. R, Várkonyi Ágnes hangsúlyozta, hogy a Thököly-felkelés városi és valláspolitikája még további vizsgálatokat igényel, majd Thökölynek a császáriakkal való megegyezési kísérleteivel kapcsolatban azt emelte ki, hogy a török mellől való átállási elképzelése nem volt puszta illúzió. Káldy Nagy Gyula a csiprováci felkelés elleni fellépéssel kapcsolatban arról szólt, hogy azért Thököly a töröktől „a ráják zaklatása” címén feddésben részesült. Egyébként e részkérdés helyett az egész problematika vizsgálata szükséges.
