Századok – 1979
Beszámoló - A Thököly-felkelés a magyar és az európai történelemben. Beszámoló a hajdúszoboszlói tudományos konferenciáról (Zachar József) 1069/VI
1080 BESZÁMOLÓ 1676-ban ugyanis Bécs jelöltje ellenében választották királlyá a lengyel rendek, ugyanakkor a magyar bujdosók körében felmerült a magyar trónra kerülésének gondolata is. III. (Sobieski) János így már megkoronozását követően azonnal engedélyezte a lengyelországi toborzást, míg Bécstől a toborzást ismételten megtagadta. A továbbiakban ahhoz is hozzájárult, hogy a francia udvar Lengyelországon, keresztül nyújtson segítséget a magyaroknak. Változás a törökkel folytatott 1678-as béketárgyalások hatására a török keménység következtében állt be. Ez ellenszenvet keltett III. (Sobieski) Jánosban a törökkel szövetséges franciák és magyarok ellen is. Akkor azonban még indigenátussal kívánta a töröktől elvonva maga mellé állítani Thökölyt. Közeledés helyett további szembefordulást eredményezett, hogy 1682-ben Thököly felsőmagyarországi fejedelemségének a seregei ismételten betörtek a Lengyelországnak elzálogosított Szepességbe. Még döntőbbnek bizonyult a szembekerülésben Thökölynek a török melletti végleges elkötelezettsége az 1683-as hadrakelésével. III. (Sobieski) János akkor már a Habsburg-uralkodó szövetségese volt, és így vonult megsegítésére Bécs alá. Az előadó végül azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mindezek ellenére Thököly követséget küldött III. (Sobieski) Jánoshoz, hogy közvetítését kérje. Erre a lengyel uralkodó annak ellenére, hogy I. Lipót szövetségese volt, hajlandónak mutatkozott, de óvta Thökölyt, hogy a törökkel a lengyel seregekre támadjon. Közvetítésének eredménytelensége mögött mindkét fél merev hajthatatlansága húzódott meg, és a közvetítés kérdése egyre inkább háttérbe szorult. Hazai György, a nyelvtudományok doktora, a berlini Humboldt Egyetem tanára (NDK) Szilágyi GábornéNÚ, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársával közösen írt korreferátumát adta elő „A hódoltságkor török elbeszélő forrásai” címmel. Ismertette a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzött, 600 darabból álló, korábban élt kutatók által gyűjtött török kéziratgyűjteményt, Fekete Lajos óriási török oklevélgyűjtését és a modern oszmanisztikai forráspublikációkat, amelyekben több, eddig feltáratlan magyar vonatkozású forrás található. Ezek közül kiemelte az előadó egy Szulejmán-kori, korabeli latin forrásokból született magyar történetet, egy másikat, amely 1740-ig, talán a Rákóczi-emigráció közvetítésével kíséri végig a magyar történelmet, továbbá egy eredeti török krónikát. Szólt továbbá a többi tucatnyi, a magyarországi háborús eseményeket leíró krónikáról, dicsőítő okiratról, három terjedelmesebb krónikáról a tizenötéves háborúról, továbbiakról más hadjáratokról, egyes várak bevételéről. Befejezésül a húsz, zömében eddig kiadtalan 17. századi összefoglaló történeti mű magyar vonatkozásait, az 1683-as hadjáratról szóló írásokat, a temesvári pasa szerepét és Thököly tetteit tárgyaló művet, végül a nyugateurópai követeknek a Portáról küldött jelentéseit említette Hazai György. Az ülésen elnöklő Benda Kálmán az elhangzott előadást és korreferátumokat értékelve kiemelt az Erdély és a Thököly-felkelés kapcsolatáról elhangzott korreferátumot, sajnálkozással említve meg, hogy Romániából sem magyar, sem román kutatóknak nem nyílott lehetőségük a konferencián való részvételre. Délután a konferencia Sinkovics István kandidátus, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke elnökletével folytatta munkáját. Vojtech Kopcan kandidátus, a Szlovák Tudományos Akadémia Keleti Intézetének tudományos főmunkatársa „A török Porta Thököly-politikája” címmel tartott körre
