Századok – 1979
Közlemények - Benczédi László: A rendi anarchia és a rendi központosítás tendenciái a 17. századvégi Habsburg-ellenes küzdelmeinkben 1038/VI
RENDI ANARCHIA ÉS RENDI KÖZPONTOSÍTÁS 1045 értett, hogy a bujdosó seregek legjobb, leghasználhatóbb tisztjeit, kapitányait sorra elkötelezze maga mellett.16 Ami pedig a felkelés késó'bbi fázisát, ti. kuruc fejedelmi korszakát illeti, Thököly törekvéseit ekkor már nagymértékben elősegítette Zrínyi Ilonával 1682 júniusában kötött házassága is, amely a fejedelmi Rákóczi-háznak rá is átsugárzó fejedelmi presztízsével együtt rendelkezésére bocsátotta az óriási Rákóczivagyonból eredő anyagi erőforrásokat, újabb nagy támaszt nyerve ezzel fejedelemségének kiépítéséhez, a központosított rendi állam megteremtéséhez. 16Thökölynek a kuruc hadakhoz való viszonyára saját 1676-78. évi naplójegyzetei nyújtják a legjobb forrásanyagot Ld. (Torma Károly), Késmárki Tököly Imre naplója 1676-1678. évekből, MHH, II. osztály, XVIII. kötet, Pest, 1866. - Ugyancsak gazdag forrásanyagot tartalmaz erre nézve Gergely S. Teleki-kiadványának VIII. kötete. Budapest, 1926. passim. 1 7OL G-szekció, Thököly-szabadságharc levéltára (TSzL), П/1. 1 eLd. Majláth Béla, Az 1683. évi kassai országgyűlés actái, Történelmi Tár, 1883, 558, 561. Hogy Thököly politikájának megkülönböztető vonását, legalábbis a kuruc mozgalom előző időszakához képest, éppen a rendi központosítás kísérletében kell látnunk, azt Kassa 1682 nyári elfoglalása után a fejedelemnek a szepesi kamarával kapcsolatos eljárása bizonyítja a legékesebben. Tudnunk kell ugyanis, hogy a központi hatalommal szembeni sérelmek sorában a pozsonyi és szepesi kamarák működése már évtizedek óta amolyan „vörös posztó’’-пак számított a feudális rendek szemében. így érthető, hogy a nemesi társadalom többsége Thököly hatalomra kerülése után azt remélte új uralkodójától, hogy az feloszlatja a kezére került szepesi kamarát vagy legalábbis csökkenti annak hatáskörét, „autoritásáét. Csakhogy Thökölyben fel sem ötlött egy ilyen megoldás, s a nemességen ekkor (egyébként érthető módon) óriási csalódás lett úrrá. Ezzel kapcsolatban jellemző, amit Thököly egyik bizalmi embere és udvari kapitánya, Géczy István 1682. november bén a „vármegyéken” hallott kifakadásokról jelentett urának: „Istent imádtuk urunkért — mondták eszerint a vármegyei emberek —, hogy kezébe adja országunkat, remélvén, hogy a kamara crudelitása megszűnik”, de — mint a kapitány hozzátette - arról most már „igen excedálnak az emberek”.17 A nemesi közhangulatnak ez a kezdeti csalódása azután a Thököly által összehívott 1683 januári kassai rendi gyűlésen válhatott még teljesebbé, amikor is a rendeknek a kamara megszüntetésére és egy rendi kincstárnok kinevezésére tett prepozícióját a fejedelem egyszerű hallgatással mellőzte, miközben csupán az ő uralma alatt elkövetett kamarai túlkapások orvoslására volt hajlandó ígéretet tenni.1 8 Mindez arra utal, hogy Thököly — a nemesség nagy történeti tévedésétől eltérően - nagyon is jól felmérte, hogy a kamarai igazgatás nem a „német uralom” következménye, hanem a korszerű államigazgatás követelménye, s meg sem fordult a fejében, hogy ettől az akkor immár több mint egy évszázados múltra visszatekintő hivataltól, mint a központi hatalom erősítésének jól bevált eszközétől, pusztán annak Habsburg-eredete miatt, megfossza magát. Sőt, Thököly uralmának kezdeti hónapjai arról tanúskodnak, hogy a fejedelem, miután a kamara élén végrehajtotta a politikai indítékú személycseréket, számos reformot léptetett életbe a kamarai ügyintézésben, s amellett a korábbi Habsburgadminisztrációéhoz képest több ponton ki is szélesítette a kamara hatáskörét, miközben a „hagyományos” területeken is megjavította a kamarai igazgatás hatásfokát. Ezt igazolja egyebek között a Thököly-kori adóadminisztráció működése, amely a hátralékos megyéket, a megyei tisztikarok javainak konfiskálása útján is, nemegyszer vaskézzel
