Századok – 1979
Közlemények - Benczédi László: A rendi anarchia és a rendi központosítás tendenciái a 17. századvégi Habsburg-ellenes küzdelmeinkben 1038/VI
Benczédi László: A RENDI ANARCHIA ÉS A RENDI KÖZPONTOSÍTÁS TENDENCIÁI 17. SZÁZAD VÉGI HABSBURG-ELLENES KÜZDELMEINKBEN* *A magyar-csehszlovák történész vegyesbizottság Bocskai-Rákóczi-korszakkal foglalkozó 1978 decemberi budapesti ülésére készített referátum egy-két ponton kiegészített szövege. A 17. század végi magyarországi ellenzéki mozgalmak történetében, az 1664-es vasvári békétől Thököly 1685. évi bukásáig, három periódus különböztethető meg egymástól. Az első szakasz a Wesselényi nádor és Zrínyi Péter vezette szervezkedést foglalja magába 1670-ig, a második periódus az ún. bujdosó mozgalmat 1678-ig, végül a harmadik időszak a Thököly-felkelést fogja át 1685-ig. A küzdelem e három szakasza között külpolitikai szempontból a török szövetség, illetve az oszmán portának való behódolás árán is vállalt Habsburg-ellenesség, a hazai társadalmi-politikai adottságok szempontjából pedig a mindhárom szakaszban uralkodó nemesi osztályérdekek, ületve a mozgalom jellegén végighúzódó rendi alapvonás teremtett folytonosságot. Kérdés azonban, hogy az uralkodó rendi jelleg megállapításával önmagában már ki is merítettük-e e küzdelem jellemzését? Vajon nem kell-e tekintetbe vennünk azt is, hogy ami ellen az ellenzéki törekvések irányultak, ti. a Habsburg-uralom magyarországi berendezkedése, időközben többször is átalakult. Kérdés továbbá, hogy vajon magukon a rendi törekvéseken belül is nem kell-e differenciálnunk különböző típusok, irányok, tendenciák szerint? — Az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tovább lehetne sorolni, de végeredményben valamennyiük vizsgálata egyetlen következtetésbe torkollik: a századvégi magyarországi ellenzéki törekvések egyes szakaszai között, minden hasonlóságuk mellett, nem elhanyagolható eltérések is mutatkoztak; folytonosságuk, kontinuitásuk mellett a folytonosság megszakadása, irányuk módosulása, a diszkontinuitás is érvényre jutott. Soron következő áttekintésünkben természetesen nem törekedhetünk a 17. század végi magyarországi ellenzéki mozgalmak különböző szakaszainak kimerítő jellemzésére. Célunk pusztán az, hogy a politikai törekvések irányában, illetve a hatalom jellegében bekövetkezett módosulásokat e mozgalmak egyik-másik fázisában nyomon kövessük, esetenként rámutatva azokra az indítékokra is, amelyek ezeket a változásokat előidézték. Előre is jelezni kívánjuk, hogy a kérdés külpolitikai (török, Habsburg, francia stb.) aspektusaival ebben a keretben nem kívánunk foglalkozni, pontosabban szólva, azokra csak oly mértékben tudunk kitekinteni, amilyen mértékben ezek a viszonylatok a hazai mozgalmakban formálódó hatalom jellegére is befolyást gyakoroltak. Ismeretes, hogy a vasvári béke után kibontakozott és 1670-ig tartó magyar- és horvátországi ellenzéki mozgalmat a magyar és a külföldi történeti irodalom általában a
