Századok – 1979
Közlemények - Székely György: Politikai elmélet és politikai valóság a reneszánsz korában 1013/VI
1032 SZÉKELY GYÖRGY Buliinger a zsoldosszolgálat ellen (1528), ami megfelelt a Zwingli -féle állásfoglalásnak a zürichi Konstaffel ellen. Az utóbbit a belőle való újrakeresztelő vezérek ügye is gyengítette. Zürichben új uralkqdóréteg alakult ki, amellyel a Konstaffel kénytelen volt összeolvadni, összeházasodni. Innen is érthető Buliinger elemzése a házasságról: fontos a család, eredet, vagyon ismerete a házastárs esetében, előre. A nemességgel nem olvadt össze a szabad svájci parasztréteg (Herrenbauern), amely fontos a városnak a vidék feletti uralma szempontjából. Walton ezeket a yeomennel vetette egybe. Szerepük érthető Buliingernél, aki jobb módú vidéki (Herrenbauer) családból származott, mint Zwingli. Ebben a famíliában voltak ágyasságban élő papok és voltak bankárszerepet játszók. A Buliingerek vagyoni állapota Zürichben is tekintélyesnek számított, még testvérével megosztva is gazdag maradt; ráadásul ez csak az adóztatott vagyon, aminél talán valójában nagyobb volt a Bullinger-család vagyona. így tudott a reformátor maga fizetés nélküli, csak koszt, kvártély és ruhapénz fejében működő tanító lenni. Mindebből látszik, hogy a Zwingli-féle reformáció növelte a gazdagok szerepét. Ez a vagyonilag erősen tagozódó svájci társadalom mégis szabadabb volt, és merészebb gondolatokat is vetett fel, mint a németbirodalmi. Ezt meggyőzően mutatta ki Horst Hartmann irodalomtörténész a reformáció korabeli svájci drámaírás komparatív vizsgálatával. A nagy parasztháború évében, 1525-ben hat darabot vetett össze és megállapította, hogy Hans Sachs és általában a nürnbergi irodalom ezidőben erkölcsi témákat, a svájci viszont a döntő ideológiai problémákat tárgyalta. Ez a szembetűnő különbség megmutatkozik Heinrich Buliinger és Hans Sachs között, akik egyaránt, de eltérően feldolgozták Lucretia témáját. A témaválasztás és feldolgozás különbsége a gyakorlatilag független Svájc helyzetéből és a társadalmi eltérésből adódott. Ez vezetett Buliingernél nemzeti, függetlenségi aspektusra és radikális polgári jellegű szemléletre: az ő műve nemzeti szempontból a parasztra is tekint; a hős nála Brutus, a forradalmár köztársasági; a dráma forradalmi hangú kicsengésében polgár és paraszt együtt döntik meg az uralkodót. Buliinger számára tömegerő a parasztság, ámde a diadal polgári alapon és nem plebejusként alakul; a győzelem utáni nagy ünnepség során a parasztokat jóllakatják és hazaküldik. Még így is, drámája túl radikális volt a németek számára, bár nyomtatásban is megjelent, ott hatása nem volt. A svájciak híre a világban mégsem a reformáció által, polgáraik merész gondolatai révén terjedt legszélesebben. A svájciak reális vonásai, hadi felkészültségük és politikai berendezkedésük hatékonysága teremtette meg róluk a hanyatló, legjobbjainak gondolatvilágában az egyesülést áhító Itáliában a követendő eszményképet. Machiavelli a svájciakban látta a római katonai nagyság egyedül élő örököseit. Hadmüvészet-ében dicsőítette módszereiket. Amikor 1506-ban megbízták az újjáalakított firenzei milícia szervezésével, azt javasolta, hogy azt svájci módon gyakorlatoztassák. A fejedelem-ben pedig velük kapcsolatban fejtegette a függetlenség és szabadság összefüggését: „a köztársaságot, ha saját seregére s nem külső hadseregre támaszkodik, valamely polgára nehezebben hajtja igájába ... A svájciak ugyancsak fel vannak fegyverkezve, s ezért igen szabadok.” Az életmód és a hadviselés összefüggéseire utalt a svájciaknál a másik nagy olasz történetíró és politikai gondolkozó Francesco Guicciardini (1483-1540) Itália története X. könyvében. Leírásában a svájci nép „vad és paraszti; inkább pásztor, mint földműves, országuk terméketlensége miatt... Ez a vad és egyszerű nép nagy hírnevet szerzett egyesülésük és fegyvertényeik által, mivel természetes vadságuk és katonai fegyelmük által mindig
