Századok – 1979
Tanulmányok - Palotás Emil: Célok és a történeti realitás. Osztrák–magyar gazdasági törekvések a Balkánon a berlini kongresszus időszakában 983/VI
1008 PALOTÁS EMIL e kimódolt formát azon célból találta ki, hogy az előirányzott felügyelőszerv kizárólag az osztrák—magyar, ne pedig általában az „európai” érdekek szolgálatában álljon. Bajorország és Württemberg aktivizálásával (az 1857-es, soha alkalmazásra nem került ún. ,Jiajózási akta” felelevenítésével)5 2 vélte elérhetőnek azt, hogy a CED csupán a nevét adja, de a hatalma továbbra is csupán a torkolatra korlátozódjon; ha e ко misszió kompetenciáját az Orsóvá—Galac szakaszra kiteijeszthetné, úgy abból nem Ausztria—Magyarország, hanem azok az államok profitálnának, amelyek a kettősmonarchiát visszaszorítani szeretnék a Dunán: Anglia és Oroszország — érvel Chlumecky,5 3 A fennmaradt iratokból kitűnik, hogy a külügyminisztériumot zavarba hozták Chlumecky kétségtelenül eredeti elképzelései. A Ballhausplatz többször módosította felfogását. Ott csupán egyetlen dologban voltak az első pillanattól határozottak: a „parti államok” sajátos értelmezésének elutasításában. A realitáshoz ragaszkodva e fogalommal csakis Romániát, Szerbiát és Bulgáriát voltak hajlandók jelölni. Nehezebb volt dönteni az inspektorátusról. A domináló osztrák—magyar befolyás lehetősége által eikábított külügyminiszter eleinte hajlandó volt akceptálni a speciális felügyelő szervben való közvetlen osztrák—magyar részvétel, sőt elnökség gondolatát, amennyiben annak megvalósítására a CED felhatalmazása alapján és kifejezetten e bizottság nevében kerülne sor.54 A körülmények behatóbb mérlegelése és a kettősmonarchiát a CED-ben képviselő Haan konzul véleményének megismerése után Andrássy megváltoztatta felfogását. Okkal feltételezte, hogy sem a többi nagyhatalom nem venné szó nélkül tudomásul a kivételezettségre támasztott osztrák—magyar igényt, sem pedig az érintett három kisállam nem nyugodna bele abba, hogy Ausztria-Magyarország az ő jogaik csorbításával jusson szokatlan előnyökhöz. Az inspektorátus meg az abban való közvetlen osztrák—magyar jelenlét gondolatát egészében elvetette, és Haan ötlete alapján lényegében az eredeti, Berlinben előterjesztett osztrák—magyar elképzeléshez visszatérve5 5 azt vallotta, hogy a szabályzatok végrehajtása egyedül a területi hatalmak kötelessége, betartásukra viszont a CED egy speciális megbízott révén ügyeljen fel. A miniszter elismerte, hogy az aldunai hajózás nem kellően tisztázott jogi problémáinak rendezése kapcsán törekedni kell arra, hogy a fennálló viszonyok lehetőség szerint a kettősmonarchia javára változzanak meg, de ehhez nem tartotta szükségesnek új intézmények kreálását. Nézete szerint a Monarchia érdekeit az európai bizottságon keresztül, tehát közvetve lehet a legmegfelelőbben érvényre juttatni, illetve ha szükséges — kiegészítésképpen az egyes parti államokkal kötendő kétoldalú kereskedelmi szerződéseket szintén fel lehet erre a célra használni.56 Az eszmecsere során a külügyminiszter ismételten hivatkozott arra, hogy a Chlumecky-elképzelte eljárás nemcsak Ausztria—Magyarországnak, hanem „más” hatalmaknak is módot nyújt saját befolyásuk érvényesítésére. De az orosz veszély felidézése 52 Az előzményekhez: Chamberlain, J. P: The Regime of the International Rivers: Danube and Rhine. New York 1923; Hajnal, H... Le Droit du Danube International. La Haye 1939; Conventions et reglements rclatif á la navigation du Danube. 1718-1920. Paris, 1920. 53Chlumecky an Kemény. Nr. 36.042 ex 1878. Wien, 3. Jänner 1879. Melléklete: Entwurf allgemeiner Grundsätze . . . ; Chlumecky an Kemény. Nr. 1319. Wien, 14. Jänner 1879. Mindkettő OL К 168 432. cs. 54Schwegel an Kemény Nr. 29/9. Wien, 10. Januar 1879. Uo. s 5 L. a berlini kongresszus 11. sz. jegyzőkönyvét (22. sz. jegyz.) 5 6 Andrássy an Kemény. Nr. 1699/9. Wien, 5. April 1879. OL К 168 433. cs.
