Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
980 DIÓSZEGI ISTVÁN össze az Oroszország (és egyidejűleg a Németország) elleni felvonulás menetrendjét. A legutóbbi tervezet elkészítése alkalmával sem számolhattak azonban még azzal, hogy az orosz haderő egy része a Balkánra kerül, és hogy a Monarchiának egy Krakkótól egészen Havasalföldig tegedő frontvonalon kell szembenéznie Oroszországgal. A vezérkari főnök október 12-én kidolgozott alapelveiben63 fenntartotta az eredeti (az északi irányt preferáló) elképzeléseket, de a tanácskozáson felmerült a kérdés, hogy nem lenne-e célszerű egyúttal a déli, vagy délkeleti irányú felvonulási terv kidolgozása. Az uralkodó által feltett kérdésre Albrecht főherceg nagyon bizonytalan választ adott, és a felvonulási irányt az orosz hadsereg diszlokációjától tette függővé. Beck tábornok úgy vélte, hogy Orosz-Lengyelországban erős orosz hadsereg marad majd, ugyanakkor az oroszok Havasalföld felől is nyomást gyakorolhatnak Ausztriára. A vezérkari főnök, Schönfeld tábornagy ugyancsak azt tartotta, hogy az oroszok lesznek annyira elővigyázatosak, hogy nyugati csapataikat Lengyelországban hagyják, hiszen a szétzilálódott Törökországot keleti seregeikkel is legyőzhetik. Éppen ezért megtartandónak vélte az első és a második hadsereg Nyugat—Galícia irányú felvonulási tervét, ugyanígy a harmadik hadsereg Lemberg irányát is, mert ez a hadsereg szükség szerint az északi és a déli irányú védelemre egyaránt berendezkedhet. Az uralkodó végül úgy döntött, hogy a galíciai felvonulási tervet kell részletesen kidolgozni, ugyanakkor, ha ezt a vezérkari főnök és a hadsereg főfelügyelője szükségesnek találja, az alternatív tervezetek kidolgozását is rögtön meg kell kezdeni. A továbbiakban a tanácskozás határozatokat hozott a galíciai felvonulás biztosításáról, a hadsereg élelmezéséről, az erődítési munkálatokról, Kelet-Galícia esetleges kiürítéséről, az egészségügyi helyek felállításáról, a Kárpátokban lévő utak felülvizsgálásáról, és végül különleges utasítással látta el a galíciai és a nagyszebeni katonai parancsonokokat.6 4 6 3G/undzüge für den strategischen Aufmarsch in Galizien. Vortrag des Chefs des Generalstabes. Wien, 12. Oktober 1876. Kriegsarchiv Wien. Militärkanzlei Seiner Majestät. 69-1/25. ex 1876. 6 4Protokoll über die unter Allerhöchstem Vorsitze Seiner Majestät des Kaisers am 13. November 1876. stattgehabte Konferenz. Kriegsarchiv Wien. Militärkanzlei Seiner Majestät. 69-1/25. ex 1876. A felvonulási terv, abban a változatban, ahogy a november 13-i tanácskozás jóváhagyta, defenzív elgondolásokon alapult, és az a változat, hogy a Balkánra vonuló oroszokat hátba kell támadni, vagy hogy a balkáni orosz lekötöttségre való tekintettel Galíciában kell offenzív módon fellépni, még mint lehetőség sem merült fel. A Monarchia számára csupán Bosznia-Hercegovina elfoglalása szerepelt offenzív cél gyanánt, de ehhez a művelethez is meg szándékozták szerezni Oroszország jóváhagyását. Az offenzíva és a defenzíva azonban a politikában és stratégiában nincs mereven elválasztva egymástól. Az 1876 őszén foganatosított katonai intézkedések arra is felkészítették a Monarchiát, hogy egy netáni orosz szerződésszegés esetén fegyverrel védje meg veszélyezte tett keleti érdekeit. Ebben az értelemben az eredetileg defenzív célokra készített stratégiai felvonulási terv támadó feladatoknak is megfelelt. Egy esetleges osztrák—orosz háború kilátásait illetőleg Bécsben ugyan továbbra sem voltak optimisták, de a katonai készenlét tudatában nagyobb bizakodással láthattak hozzá, hogy Oroszországgal együtt újrarajzolják a Balkán térképét.
