Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
KZ 1877. ÉVI BUDAPESTI SZERZŐDÉS ELŐTÖRTÉNETE 975 így, egy józanul gondolkodó külügyminiszter akkor sem kívánhatta, hogy a keleti bonyodalmak küszöbén az ellenségek számát támadó fellépéssel szaporítsák. Az 1876 őszén foganatosított egyéb diplomáciai lépések mégis azt mutatják, hogy a szóban forgó nyilatkozat Andrássy részéről is több volt, mint egyszerű ráijesztés. Már maga az a körülmény, hogy az osztrák külügyminiszter szeptember elején szóba hozta a bécsi német követ előtt az olasz területi követeléseket, arra vallott, hogy valamiféle olaszellenes diplomáciai tervet forgat a fejében. A tervezgetés október elején perfektuálódott. Münch báró 1876. október 3-án, éppen azon a napon, amikor Soumarkov-Elstonnak az osztrák választ átnyújtották, különleges megbízatással Varzinba, Bismarck birtokára utazott. Az utasítás, amit magával vitt, nem áll rendelkezésre, de Münch jelentéséből kiderül, hogy a küldetés egyebek mellett éppen Olaszországgal volt kapcsolatos. Münch a kapott instrukciónak megfelelően hozta szóba Bismarck előtt, hogy a Monarchia saját határainak biztosítása érdekében szövetséges társat keres, és elsősorban Németország segítségére számít.53 A válasz, amit Münch a német kancellártól kapott, nem volt különösebben biztató. Bismarck azt fejtegette, hogy ha Németország megígérne egy ilyen támogatást, annak éppúgy oroszellenes éle lenne, mint ahogy osztrákellenes éle lenne egy orosz-osztrák háború esetére előre deklarált német semlegességnek. (Az analógia alapjául a szeptember végi orosz megkeresés szolgált, amikor is az oroszok nem hivatalos úton a lehetséges német magatartásról érdeklődtek.)5 4 A kancellár csak valamiféle „organikus szövetség” megkötésére látott lehetőséget, ami Münch értelmezése szerint annyit jelentett, hogy a Monarchiának ennek fejében le kellene mondania azokról a jogokról, amelyet számára az 1866-os prágai szerződés Észak-Schleswig vonatkozásában biztosított. Hogy a Monarchia ezért mit kapna akár olasz, akár egyéb vonatkozásban, arról a kancellár egy szót sem szólt. így hát a küldetésnek ez a része végeredményben kudarccal zárult. Andrássy azonban nem nyugodott bele a fiaskóba. Münch jelentésének margójára ráírta, hogy a dolgot nem hagyja ennyiben, hanem az olasz kérdést határozott formában megint szóba hozza Stolberg (a bécsi német követ) előtt. Az uralkodó ugyanide írt helyeslő megjegyzése csak megerősíthette elhatározásában. Mindez együttvéve azt mutatja, hogy Andrássy, ha nem is gondolt az olaszellenes támadó háborúra, mindent elkövetett, hogy a Monarchia számára a fenyegető szomszéddal szemben megfelelő diplomáciai túlsúlyt biztosítson. S3Béricht des Baron Münch über seine Unterredung mit Fürst Bismarck, Wien, den 8. Oktober 1876. HHStA Wien. Min des Aeußem. Polit. Archiv. I. Alig. К. 453. Münch jelentését kivonatosan közli Leidner L m. 67-72. old. 54Große Politik. II. к. 53. A Münch jelentésén található kusza ceruzavonások arra vallanak, hogy az olasz kérdésben kapott válasz csalódást okozott Bécsben. Andrássy még azt is ráírta a jelentés margójára, hogy bezzeg ha Olaszország a franciákkal együtt Németország ellen akarna fordulni, a Monarchia kész volna arra, hogy ebben megakadályozza. Az osztrák külügyminiszter nyilván nem gondolt arra, hogy a kancellár az Olaszországgal szembeni esetleges kötelezettség vállalást összefüggésbe hozza majd a keleti politika fejleményeivel, és hogy annak oroszellenes tartalmat tulajdonít. Bismarckot pedig 1876 őszén igazából csak egy dolog foglalkoztatta: a keleti válság következtében nehogy rossz viszonyba kerüljön
