Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
XL 1877. ÉVI BUDAPESTI SZERZŐDÉS ELŐTÖRTÉNETE 973 módon képviseli ezeket az érdekeket, nagyrészt attól a magatartástól függ, amelyet más hatalmak tanúsítanak; mindenesetre elszánta magát arra, hogy saját keleti pozícióit Oroszország egyoldalú eljárásával szemben megvédelmezi.44 A nyilatkozat tendenciája teljesen világos. Andrássy a körülmények kényszere miatt külön útra lépett, és az oroszokkal való közös titokba nem akarta beavatni Angliát. Arra az esetre viszont, ha az orosz egyezkedés balul ütne ki, meg akarta tartani az aranyhidat, amelyen az események kedvezőtlen fordulata esetén visszavonulhat. Annak eldöntését, hogy az orosz eljárás mikor minősíthető egyoldalúnak, továbbra is magának tartotta fenn, a harcias nyilatkozat viszont, úgy vélte, feljogosítja majd arra, hogy adandó alkalommal az európai érdekek védelmének jogcímén, angol segítségért folyamodjék. 44 Andrássy an Beust. Wien, 18. November 1876. HHStA Wien. Min. des Aeußern. Polit. Archiv. VIII. England. K. 87. 4 5 Protokoll der unter Allerhöchstem Vorsitze am 17. 1872. Februar abgehaltenen Konferenz. Kriegsarchiv Wien. Militärkanzlei Seiner Majestät. Separatfascikeln 70. Közli Lutz, Heinrich: Politik und militärische Planung in Östereich-Ungarn zu Begina der Ära Andrássy, In: Geschichte und Gesellschaft. Festschrift für Karl R. Stadler zum 60. Geburstag. Ed. Gerhard Botz, Hans Hauptmann und Helmut Konrad. Wien, 1974. 29-41. 4 6Marko, Gisela: Östeneich-Ungarn und Italien von 1871-1878. Phil. Diss. Graz, 1967. 33-43. Olaszország nem tartozott azon hatalmak közé, amely egy netáni orosz-osztrák konfliktus esetén a Monarchia szövetségeseként számításba jöhetett. Annak idején, még külügyminiszteri indulásakor, Andrássy abban jelölte meg az Itáliával szemben folytatandó politika feladatát, hogy az lehetőség szerint akadályozza meg az olasz-orosz társulást, azt, hogy miután Olaszország szövetségese volt Franciaországnak és Poroszországnak az Ausztria elleni háborúban, adandó alkalommal Oroszországnak is fegyvertársává váljék.45 Valamiféle oroszellenes szondirozás Rómában így nyilván 1876 őszén sem kerülhetett az osztrák-magyar diplomácia programjába. A dényugati szomszéddal az osztrák-orosz tárgyalások beindítása alkalmával mégis foglalkozni kellett, csakhogy egész más tartalommal, mint amilyen az amúgy is kritikus szituációban kívánatos lett volna. Olaszországban még 1876 márciusában Depretis vezetésével baloldali színezetű kormány került hatalomra, és ez a váltás kedvezőtlen ^hatást gyakorolt a velencei királytalálkozó alkalmával (1875 áprilisában) normalizált osztrák-olasz kapcsolatokra. Az irredenta mozgalom a kormány elnéző magatartása következtében új erőre kapott, és az olasz újságokban egymást követték az éles osztrákellenes kirohanások. Az újságok megint a „megváltatlan Olaszországról” cikkeztek, és olyan térképeket hoztak nyilvánosságra, amelyekben Trentót és Triesztet az olasz határok mögé rajzolták. Az osztrák lapok ingerülten reagáltak a sajtótámadásokra, és a feszültséget csak fokozta, hogy az osztrák kormány intézkedéseket foganatosított a Tirolban élő és az irredenta mozgalom iránt együttérzésüket kifejező olaszok ellen. A Monarchia elleni sajtókampány 1876 őszén új fordulatot tett. Nemcsak általánosságban hangoztatták ekkor már az irredenta Itália iránti igényt, hanem leszögezték, hogy amennyiben a Monarchia megszállja Boszniát és Hercegovinát, Olaszországnak joga van arra, hogy magához csatolja Dél-Tirolt és Isztriát. A római osztrák diplomáciai képviselet hitelt érdemlő információkat szerzett arról, hogy ezt az álláspontot felelős olasz kormánykörök is sajátjuknak tekintik.46 2*
