Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
654 KRISTŐ GYULA vette a műfaj legjellegzetesebb képviselőjének s azután akaratlanul is ennek mintájára képzelte el az ősgestát.. . Ezt az auktort igen magas fokra helyezte értékelésében ... Az ősgesta, ellentétben Hóman feltevésével, nem lehetett nagy mintaképekhez hasonlítható alkotás."122 A hómani gyakorlatra visszamenő megszokáson kívül nincs egyetlen körülmény sem, amely akár a rómaiak legelője, akár a rómaiak pásztorai kifejezéseknek all. századi magyar ősforrásra való visszavezetését indokolná. Magunk egy korábbi tanulmányunkban arra figyeltünk fel, hogy ahol Anonymus „Quid plura" vagy „Quid ultra" frázissal fejez be egy-egy fejtegetést, ott magyarországi írott forrást használt. Márpedig annál a sokszor idézett résznél, ahol a névtelen jegyző, az orosz fejedelmek szájába adva a szót, a Hungária értelemben vett Pannónia magyar honfoglalás előtti lakóiról szól, azaz a szlávokat, a bolgárokat és blakokat és a rómaiak pásztorait említi, valamint arról számol be, hogy Attila halála után a rómaiak Pannónia földjét legelőnek nevezték, mivel nyájaikat Pannónia földjén legeltették, s Pannónia földjét jogosan illették a rómaiak legelője elnevezéssel, a leírást „Quid plura" megjegyzéssel zárja. Anonymus és a magyar krónikatörzsből ránk marad szövegek (Kézai Simon és a 14. századi krónikakompozíció) egybevetése igazolta, hogy Anonymus itt magyarországi írott forrásból merített, amely aligha lehetett korábbi a 12-13. század fordulójánál.123 Ugy gondoljuk, ekkortájt - és nem all. században — foglalták elsőként írásba a két irányú hagyományból egybegyúrt pastores Romanorum (és pascua Romanorum) kifejezéseket. A pascua Romanorum sem Kézai, sem a 14. századi krónikakompozíció szövegében nem maradt ránk, de hogy az 1230-as évek második fele előtti krónikás szöveghagyománynak (a riccardusi Gesta Ungarorumnak) része volt, azt Riccardus igazolja, aki kifejezetten egy Gesta Ungarorumra hivatkozva említi a pascua Romanorumot.124 Voltaképpen a pastores Romanorum sem található sem Kézaiban, sem a 14. századi krónikakompozícióban. Helyettük Pannónia, Panfilia, Macedonia, Dalmatia és Frigia városainak pásztorai és kolónusai szerepelnek itt, akiket e forrásaink a blackokkal (vlachokkal) azonosítanak, illetve blackoknak (vlachoknak) neveznek.125 Tekintettel arra, hogy itt római provinciákról, illetve római fennhatóság alatti területekről van szó, amelyeknek városaiban rómaiak éltek, aligha kétséges tehát, hogy pásztoraik végső fokon a rómaiak pásztorai voltak. Vajon szerepeltek-e Anonymus magyarországi írott forrásában vlachok? Erre a kérdésre ma még nem lehet egyértelmű feleletet adni. Ha szerepeltek is, olyanféle funkcióban szerepelhettek, mint ahogyan ez Kézai és a 14. századi krónikakompozíció ma ismeretes szövegében olvasható, hogy ti. a blackok (vlachok) Pannónia, Panfilia, Macedonia, Dalmatia és Frigia városlakóinak pásztorai és kolónusai voltak, akik, miután a városlakók Attila korában Itáliába távoztak, önként Pannóniában maradtak. Ha tehát a 12 2 Mályusz Elemér: Krónika-problémák. Századok 100 (1966), 714, 724. il3 Kristó Gyula: Anonymus magyarországi írott forrásainak kérdéséhez, 166-174. — Tanulmányunkkal nagyjából egy időben Deér József arra a következtetésre jutott, hogy az anonymusi gesta „Quid plura" és „Quid ultra" kifejezései az aacheni Nagy Károly-vítából történt átvételek, ld. Josef Deér: Aachen und die Herrschersitze der Arpaden 42. 12 4E Gesta Ungarorum szerintünk 1235 táján készült, lfl. Kristó Gyula: Egy 1235 körüli Gesta Ungarorum körvonalairól, 229-238. 12 s SRH I. 156-157, 269.
