Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
RÓMAIAK ÉS VL.ACHOK NYESZTORNÄL ÉS ANONYMUSNÁL 651 döntsön, amelynek minden magyar írott hagyománytól való teljes függetlenségét éppen Koroljuk hangoztatta, ti. Nyesztor krónikája. Koroljuk szerint a Kárpát-medencei 9. század végi etnikumra vonatkozó rövid anonymusi tudósítás — szlávok, vlachok és a római [!] pásztorok - másodlagosnak és romlottnak tűnik. Az utóbbi két elnevezés alatt -Kézai a tanú rá — egy és ugyanazon ethnosz szerepel, a román népesség. Az eredeti szöveg tehát csak a szlávokat és a vlachokat említette, bár azt kizárni, hogy a rómaiak pásztorai vagy egyszerűen csak a pásztorok terminus benne volt az ősgestában, nem lehet. A továbbiakban Koroljuk - a vlachok és a rómaiak pásztorai azonosításból kiindulva - még azt az állítást is megkockáztatja, hogy Anonymus rómaijain — az ókori rómaiak mellett — vlachokat kell érteni, s így számára egészen természetes, hogy a Dunántúlon pásztorokat elhelyező rómaiak fejedelmeiben is vlach fejedelmeket lássunk. Koroljuk végső tétele szerint Anonymus krónikájában a vlachokon, a római pásztorokon és a rómaiakon egyazon romanizált voloh népesség értendő, s mivel ezek már bizonnyal all. századi magyar ősforrásban is szerepeltek, az orosz évkönyvet megelőző időből írásos bizonyíték van a Közép-Duna-medencében élő vlach (román) népességről. Ezt a pásztorkodó romanizált népességet a honfoglaló nomád magyarok kiszorították a pannon síkságról; a román népesség a hegyekbe szorult, és hosszú időre eltűnt a középkori szerzők látóköréből, Kézai Simon a 13. században már mint a hegyekben élő népről beszél a blackokról.105 Azt nem lehet mondani, hogy V. D. Koroljuk mindenestül a dákoromán kontinuitás-elmélet hívéül szegődött volna. Egyik munkájában eldöntetlennek minősíti a volohok (románok) eredetének és a kora középkor jelentős időtartama alatt végbement etnikai fejlődésének kérdését, s úgy fogalmaz, hogy a probléma kutatásának jelenlegi helyzetében nincs lehetőség állást foglalni sem kelta vagy trák eredetük javára, sem egy és ugyanazon romanizált lakosság fejlődésének megszakítatlanságáról beszélni a Közép-Duna-medence (a Duna bal parti vidék) területén az i. sz. 2-3. századtól kezdve.106 Egy másik munkájában óvatos tartózkodásának ad hangot azzal az ismert román koncepcióval szemben, hogy Erdélyben és Pannóniában a magyar foglalás előtt három vlachoszláv fejedelemség létezett (ti. Gelou, Glad és Menumorout fejedelemsége), már legalábbis ami e fejedelemségek vezetőinek nevét, valamint e fejedelemségek megnevezését és a magyarokkal való szembenállásuk bizonyos vonatkozásait illeti.107 Amikor azonban Koroljuk a volohok (románok) önálló etnikai öntudata kérdését Anonymus alapján igyekszik vizsgálni,10 8 vagy amikor a szlávok és volohok közti első érintkezéseket a Duna-medence területére a 6. századra és a 7. század elejére teszi,10 9 olyan elmélet alapjára helyezkedik, amely közelíti őt a dákoromán kontinuitás-teória felé. Koroljukot azonban — eredményeinél is jobban - módszere rokonítja a dákoromán kontinuitás-elmélet román képviselőivel. Ha pl. Nicolae Dráganunál azt keresnénk, hogy milyen érvek alapján veszi azonosnak és a románságra vonatkozónak az anonymusi Romani, Blachii és pastores Romanorum fogalmakat, indokok helyett csak kinyilatkoztatással találkozunk: valahányszor Anonymus a pannóniai Romaniwl beszél, ezeken a Blachii ac pastores Romanorumot érti.110 Nap-1 0 5 V. D. Koroljuk: Szlavjanye, vlahi, 154-159. 1 06 V. D. Koroljuk: Volohi i szlavjanye, 22-23. 107 V. D. Koroljuk: Szlavjanye, vlahi 148, 152. ""Uo. 157. 109 V. D. Koroljuk: Peremescsenyije szlavjan 53-54. 110 Nicolae Dräganu: 18. jegyzetben i. m. 16-17.
