Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
RÓMAIAK ÉS VL.ACHOK NYESZTORNÄL ÉS ANONYMUSNÁL 645 városainak, azaz ezek Olaszhonba menekült városi lakosságának7 1 ) pásztoraik és kolónusaik voltak, s e vlachok önként maradtak Pannóniában.72 Ezzel szemben - mint már emb'tettük — Anonymus eltért ősforrása szövegétől, s annak vlachjait tévesen a 12. században beszivárgó erdélyi román pásztorokkal azonosította.73 Hóman és követői között itt csak annyi az eltérés, hogy míg Hóman a névtelen jegyző tudósítását Anonymus téves azonosítására vezette vissza, addig pl. Deér József szerint ez nem all. századi Gesta Ungarorum félreértéséből eredt, hanem tudatos megkülönböztetés eredménye.74 Ujabb kutatások módosítják az anonymusi forrásbázisról megrajzolt hómani képet, s arra mutatnak rá, hogy Anonymus magyarországi krónikás forrása egy, a 12. század végén (esetleg a 13. század elején) létrejött alkotás volt.75 Ez az új datálás gyökeresen új megvilágításba helyezheti az Anonymusnak forrásul szolgáló munka értelmezését. Mint ismeretes, Anonymusnál az orosz fejedelmek szájába adva fordul elő az a megjegyzés, hogy Pannónia földjét (azaz a középkori Hungaria területét) „szlávok, bolgárok és blachok és a rómaiak pásztorai lakják" (An. 45.). Vajon azonosító vagy elkülönítő jelentésű-e az anonymusi szövegben a vlachokat és a rómaiak pásztorait elválasztó és (ac) kötőszó? Hóman és követői szerint — mint említettük — az ősforrásban azonosnak tekintett vlachokat és római pásztorokat Anonymus különválasztotta. Az egyik fajta magyarázat tehát elkülönítő értelműnek tekinti az és kötőszót.76 A magyar szakirodalomban azonban ellenkező előjelű nézetekkel is találkozunk. I. Tóth Zoltán szerint eredetileg a gesta intenciójának megfelelően Anonymus a vlachok és a rómaiak pásztorai kifejezést szinonimának fogta fel — Blachi ac (= qui et) pastores Romanorum —, később azonban, megismervén a könnyű fegyverzetű román segédcsapatokat az ország délkeleti szélén, a régi forrásban szereplő Blachi ac pastores Romanorum kötőszavát megőrizte, mert utólag efnek, nem pedig magyarázólag qui eínek értelmezte, mint korábban tette.77 Legalább ennyire merész ifj. Horváth János értelmezése, amelyet szó szerint kell idéznünk: „Könnyen lehet tehát, hogy P. mester Pannónia (Dunántúl) népeinek a felsorolásában a Bizáncban használatos kettős értelmű - mert Magyarországra és a Bulgáriára egyaránt használatos - Pannónia népeit Sclavi Bulgari et Blachii = ac pastores Romanorum sorolja fel, akik egyúttal valamennyien: pastores Romanorum: a rómaiak pásztorai. (Ennek az értelmezésnek nem mond ellene a P. mesternél ehelyt használt ac kötőszó sem. Ez különben is részletkérdés.)"7 8 Magunk nem hinnénk, hogy akár az ac kötőszó ott-létét részletkérdésnek lehetne minősíteni, akár 'és' jelentésű kötőszavakkal összekapcsolt népe-7X P. Gy. (= Pauler Gyula): Anonymus az erdélyi oláhokról (ismertetés). Századok 14 (1880), 769. 7ÎSRH I. 156-157, 269. 73 Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum, 48. 74 Deér József: A románság eredetének kérdése, 97. ls Kristó Gyula: Anonymus magyarországi írott forrásainak kérdéséhez. Magyar Könyvszemle 88 (1972), 166-174, különösen 168-169. 76 A 65-66. jegyzetben idézett irodalom mellett ld. még Melich János: A honfoglaláskori Magyarország, 416; Váczy Péter: Anonymus és kora. Horváth János és Székely György (szerk.): Középkori kútfőink kritikus kérdései. Memória saeculorum Hungáriáé 1. Bp. 1974, 34. 71 Inokai Tóth Zoltán: 22. jegyzetben i. m. 52. Ί*Ifi. Horváth János: P. mester és müve 19.
