Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
644 KRISTŐ GYULA ellen. Tétény kémje, Agmánd apa elmondta Erdélyről, hogy „annak a földnek a lakosai az egész világon a leghitványabb emberek. Mégpedig azért, mivel blaszok és szlávok". Tétény fegyverrel győzte le Gyalú seregét, akit a Szamos folyó mellett fekvő vára felé siettében Tétény vitézei a Kapus patak mellett megöltek (An. 65-67.). Harmadszor: amikor pedig a magyar honfoglalók a Maros és az Al-Duna között országié Gálád ellen vonultak, Gálád a magyarok ellen „a kumánok és bolgárok és blakok segítségét élvezte" (An. 90.). Figyelmünket először a magyar szakirodalomra összpontosítva, megállapíthatjuk, hogy számára a legkisebb gondot az anonymusi vlachok általunk utolsóként említett csoportjának értelmezése jelentette. Régtől fogva ismert, hogy az Anonymus által említett bolgár-vlach-kun (kumán) összefogás először az 1186-ban Bulgáriában létrehozott Aszenida-birodalomban jött létre,6 8 tehát a Galádot segítő kumán-bolgár-blak szövetséget Anonymus saját korából vetítette vissza a magyar honfoglalás, a 9—10. század fordulója időszakába. Sokkal nehezebb állást foglalni az általunk első és második helyen említett anonymusi esemény vlachjainak minősítésében. Anonymus e vlachjainak megítélését szinte a mai napig befolyásolta Hóman Bálint állásfoglalása. Hóman szerint a feltételezett 11. századi gesta azonos értelemben használta a vlach és a rómaiak pásztorai elnevezést, a Dunántúlon római (vagyis frank) uralom alatt élő pásztorokat értve rajtuk. (Hóman itt Nyesztorra hivatkozik, aki szerinte voloch néven a Dunántúlt meghódító frank-római császárságról, annak friauli őrgrófságáról beszél.) Ezzel szemben Anonymus a maga korában Erdély délkeleti határain feltűnő pásztorkodó román nép hatása alatt all. századi ősforrásban egyazon nép jelölésére szinonim értelemben használt két elnevezést szétválasztja, s a vlach elnevezést all. század óta beszivárgó erdélyi román pásztoroknak foglalta le, míg a pastores Romanorum népet ő is a Dunántúlon szerepelteti. A dunántúli vlachok vagyis római pásztorok nemzetisége közelebbről meghatározhatatlan.6 9 A Hóman után indult kutatók legfeljebb abban különböztek egymástól, hogy a dunántúli vlachokban egyikük román (oláh, román) pásztornépességet, másikuk nyugati típusú románokat, ismét másikuk az alpesi vidékeken még a 12. században is meglévő latin népelemeket látott,7 0 de abban egységes álláspontot képviseltek, hogy a vlach névnek a 11—12. századi Magyarországon olyan jelentést tulajdonítottak, amely neolatin nyelvű nem-román (nemromán) etnikumú népességre vonatkozott. A hómani koncepció végeredményben azon a forráskritikai bázison nyugodott, hogy Anonymus all. század végi magyar ősforrást, a Szent László-kori Gesta Ungarorumot használta. Ezt az eredeti szövegezést híven őrizte meg Kézai krónikája és a 14. századi krónikakompozíció, amelyekben egyaránt azt olvashatjuk, hogy a vlachok az ő (vagyis Pannónia, Panfilia, Macedonia, Dalmatia és Frigia 48 Györffy György: Honfoglalás előtti népek, 414. - Ujabban hangot kapott a szakirodalomban az a vélemény, hogy Anonymus a vlachok előnytelen jellemzését, s egyáltalán több passzusban - az általunk másodikként és harmadikként említett előforduláskor - a vlachokra vonatkozó ismereteit az ún. Ansbertus-féle História de expeditione Friderici imperatoris c. műből vette, ld. JosefDeér: Aachen und die Herrschersitze der Arpaden. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 79 (1971), 56. 69 Hóman Bálint: A magyar hún-hagyomány 60; Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII-XIII. századi leszármazói. Forrástanulmány. Bp. 1925, 48. 10 Pais Dezső: 7. jegyzetben i. m. 129; Tamás Lajos: Rómaiak, románok 213; Deér József: A románság eredetének kérdése a középkori magyar történetírásban. Magyarok és románok I. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1943. Bp. 1943, 96-98.
