Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
640 KRIS TÓ GYULA elemezné akár Nyesztor, akár főleg Anonymus volohjainak, illetve vlachjainak etnikai hovatartozását és lejegyzésük körülményeit. Ε tanulmány szerint Anonymus igazolja tehát Nyesztort. A nevek összecsengése, hangzásuk hasonlósága az idegenek által a románok neveként is használt vlach névvel elégséges alap arra Koraijuknak, hogy mind Nyesztor 898. évnél említett volohjaiban, mind Anonymus vlachjaiban románokat lásson. Ez a koroljuki kijelentés nincs tudományosan dokumentálva, az „azonosítás" mellé, bizonyítékokra várva, kérdőjelek sorát írhatjuk. Koraijuk nem nevezte meg azokat a bizánci forrásokat sem, amelyek a rómaiak pásztorainak éppen a vlachokat nevezik; mi egyetlen ilyen középgörög kútfőről sem tudunk. Ha magunk akarjuk meghatározni Nyesztor volohjainak megközelítően pontos értelmét, magával az elnevezéssel kell kezdenünk a vizsgálódást. A voloh eredetileg germán szó, a kelta Volcus törzs nevéből ered, az ófelnémetben szabályosan Walh lett, ebből walhisk>welsch, a nyugati román népek csúfneve. A szó tehát eredetileg keltát, majd romanizált .keltát, újlatin népet jelentett. Az ófelnémet Walhból átvett őssZláv volchb (és annak minden szláv nyelvi fejleménye) eredetileg valamennyi román népre vonatkozott (a szlovénben a vlah, a lengyelben a wtoch 'olasz'-t, az ócsehben a vlach 'franciá'-t jelent), ez a jelentés azonban a bolgárban, a szerbben és az ukránban a velük szomszédos balkáni romanizált lakosságra szűkült le.5 7 Nyesztor volohjai tehát a szótörténet perdöntő tanúsága alapján akármelyik román nyelvű népre vonatkozhatnak. A közelebbi meghatározás érdekében bevonhatjuk a vizsgálatba az ezredforduló körül keletkezett szláv nyelvű forrásokat is. A 9. század végi Metód-legenda azt a mondatot adja a Mihály bizánci császár elé járuló, Rostislav és Svatopluk fejedelmek által küldött morva követek szájába, hogy sok keresztény tanító jött hozzájuk Vlachyból és Görögországból és Németországból (iz Vlach i iz Grk i iz Nyemc), és különbözőképpen tanították őket.5 8 A szakirodalom jobbára Itáliára gondolt a szöveg Vlachyja kapcsán.5 9 Malalasz krónikájának ószláv fordítása a 10. század elején készült, de, sajnos, egységes megfogalmazásban nem maradt ránk, hanem csak későbbi (16. századi) orosz krónikakézhatokból lehet rekonstruálni. Innen tudjuk, hogy az Attila halála kapcsán olyan mondatot tartalmazott, mely szerint emberei a holttestet megfogták és vitték Volochyn és Németországon (Volohi i Nyemci) keresztül és Magyarországon (v zemlji Ugorszteji) eltemették.6 0 Tekintettel Attila itáliai halálára a mondában, a földrajzi szempontok is egyértelműen arra vallanak, hogy Volochyn Itáliát értsünk, s a szláv fordításnak alapul szolgáló görög szövegben eredetileg Italoí, vagy Rómaíoi állott, és a szláv barát a neki 8 ηΚniez sa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai I.J Bp. 1974, 359. - Ld. továbbá Bartha Antal: A dákoromán kontinuitás problémái. Magyar Tudomány, új folyam 22 (1977), 146. 58 Magnae Moraviae fontes historici II. Textus biographici, hagiographici, liturgici. Opera Universitatis Purkynianae Brunensis. Facultas Philosophica 118. Brno, 1967, 144. "A magyar irodalomból: Melich János: Néhány magyar népnévről. Magyar Nyelv 5 (1909), 434; Tamás Lajos: Rómaiak, románok, 43; Mathias Gyóni: 32. jegyzetben i. m. 70. A külföldi irodalomból összefoglalóan ld. Josef Macűrek: La mission byzantine en Moravie au cours des annés 863-885 et la portée de son héritage dans l'histoire de nos pays et de l'Europe. Magna Moravia. Sborník k 1100. vyroSí prichodu byzantské mise na Moravu. Opera Universitatis Purkynianae Brunensis. Facultas philosophica 102. Praha. 1965, 22. 6 "Julius Moravcsik: Attilas Tod in Geschichte und Sage. Körösi Csoma-Archivum 2 (1926-1932), 98-99.
