Századok – 1978
TÖRTÉNETI IRODALOM - Az első világháború és a forradalmak képei (Ism.: Galántai József) 976
977 TÖRTÉNETI IRODALOM összefüggéseiből is sokat kap. A képek rendjével mélyebb összefüggéseket feltárni - ez jellemzi a szerzők munkáját. Ez a törekvés jelentkezik mindjárt az első fejezet megalkotásánál is. Az „Útban a világháború felé" című bevezető fejezet megpróbálja felvillantani az első világháborúhoz vezető körülményeket, okokat. Már itt megmutatkozik a szerzőknek az az ugyancsak sikeresnek tekinthető törekvése, amely a képanyag, az egyes képek rövid felirata, valamint az egyes fejezetek folyamatos szövege közt megfelelő arányt teremtve, s így a képek által nyújtott élményt az olvasás révén mintegy kiegészítve próbál átfogóbb, teljesebb képet adni. Ebben az első fejezetben természetszerűleg kisebb mértékben állnak rendelkezésre fotók és ezért a szerzők korabeli rajzokkal egészítik ki a hiányosságokat. A következő fejezet „Az imperialista világháború kirobbanása" címmel kisebb gyűjteményt nyújt, amit azonban indokol a témára vonatkozó képanyag szűkebb terjedelme. Az ezután következő fejezetek a háború egy-egy esztendejét fogják át. A hatodik fejezet, amely az 1917-es esztendő képeit nyújtja, jelentős figyelmet fordít az orosz forradalom képanyagára is. A hetedik fejezet, amely az 1918-as esztendő eseményeire vonatkozó képekből válogat, a katonai összeomlás mellett a központi hatalmak országaiban kialakuló és végbemenő 1918 őszi forradalmakat is bemutatja. A fejezeteket befejezésül függelék egészíti ki, amely időrendi táblázatot és névmutatót tartalmaz. Külön és kiemelten szólni kell a kötetbe foglalt mintegy húsz térképrajzról, amelyek a hadműveleteket ábrázolják. Kitűnőek ezek a térképek, és itt is megmutatkozik a Hadtörténelmi Intézet munkatársainak hozzáértése, valamint at Intézet technikai segítsége is. Azt kell mondanunk -az első világháború kiterjedt külföldi irodalmát is tekintve -, hogy ez a mintegy 20 térképvázlat, hadműveleti rajz kiváló tartalmi és technikai megoldásban kíséri végig a világháború hadtörténeti eseményeit. A térképeknél amellett az offszet nyomás előnyei is mutatkoznak. Ugyanakkor ez a technikai eljárás a képeknek nem válik hasznára. Itt a kiadót bizonyára gazdaságossági szempontok vezették. Ugyancsak itt jegyezzük meg, hogy a képek számozása egyes helyeken nem következetes, a képek elrendezésének a sorrendje nem mindenütt ugyanaz (lásd pl. 69.1.; 195.1.), és így — noha ez csak néhány esetben áll fenn - az olvasó bizonytalan a kép és a vonatkozó felirat kapcsolatában. Helyesebb lett volna a képaláírásokat közvetlenül a vonatkozó kép alá vagy mellé helyezni, akkor is, ha egyes esetekben ez a kép kisebbítését igényelte volna. Noha a képaláírások szövege általában jó és megfelelő és ugyanez elmondható a maga teljességében az összefüggő szövegről, a recenzensnek rá kell mutatnia arra is, hogy mind a képaláírások szövegében, mind az összefüggő szövegben vannak pontatlanságok, amelyek ugyan nem zavarják meg az olvasóban formálódó helves összképet, de elkerülhetők lettek volna. (A Belgrád-Zimonyi vasúti hidat nem a Monarchia, hanem a szerb hadvezetőség robbantotta fel - 75. 1.; Schlieffen nem 1906-ban, hanem 1913-ban halt meg - 92.1. Az örmény pogromokat nem megszállt, hanem törökországi örménylakta területeken szervezték - 161.1. stb.) Végül a szöveggel kapcsolatban jelezni kell egy vitakérdést is. A szerzők felfogása szerint a békeszerződések egyik jellemző vonása volt, hogy az érintett országokat a forradalmak miatt külön is megbüntették (458.1.). Ez a gondolat Magyarország vonatkozásában is megjelenik, abban a formában, hogy a Magyarországgal kötött béke a Tanácsköztársaság miatt különösen szigorú volt (463.1.). Ezen a ponton vitatkozni kell a szerzők felfogásával. A forradalmak nem befolyásolták negatív értelemben a legyőzöttekkel kötött békét. Különösképpen érvényes ez a Magyarországgal kötött trianoni békére. Az 1920 nyarán aláírt trianoni béke lényegében már a Tanácsköztársaságot megelőzően elkészült, és megfogalmazást is nyert a párizsi békekonferencia különböző bizottságaiban. Ebből a szempontból nézve a Tanácsköztársaság egy más alternatíva lehetőségét mutatta fel, egy olyan lehetőséget, amely a forradalom kelet-európai szétterjedésével realizálható. Ebben az esetben ugyanis a szocialista hatalmat teremtett népek számára nem a győztes imperializmus párizsi konferenciája diktálja a békét, hanem ők maguk rendezik a háború utáni határkérdéseket, a kelet- és közép-európai népek és nemzetek viszonyát. Miután ez az alternatíva nem realizálódott, érvényesült az első világháborúban győztes imperialista hatalmak békediktátuma. Ezt azonban a szocialista forradalom időleges sikere Magyarországon, Szlovákiában, Bajorországban sem pozitív, sem negatív értelemben nem befolyásolta. Ezek a kritikai megjegyzések természetesen nem mondanak ellent azoknak az értékelő és elismerő megállapításoknak, amelyeket már föntebb tettünk, és amelyeket megismételve, összefoglalóan értékelve meg kell állapitanunk, hogy Farkas Márton és Józsa Antal eredményes munkája nagyban elősegíti az első világháború helyes szemléletének széles körben való elterjesztését. Galántai József
