Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - Schaefer; Jürgen: Deutsche Militarhilfe an Südamerika. Militar- und Rüstungsinteressen in Argentinien; Bolivien und Chile vor 1914. (Ism.: Fischer Ferenc) 972

973 TÖRTÉNETI IRODALOM A feszültség egyik alapvető oka visszavezethető az 1879-1883-as csendes-óceáni háborúra. Chile a háború eredményeként nagymértékben megerősödött, gazdasági fejlődése meggyorsult. A kapitalizmus fokozatos térhódítása jellemezte az érintett országokat, így az addig értéktelennek tartott területek fontossá váltak, s Chile Argentínával is határkonfliktusba keveredett. Bolívia, Peru, Argentína nagy nyomást gyakorolt Chilére, s éppen ez a kedvezőtlen nemzetközi helyzete volt az egyik döntő oka annak, hogy Chile elsőnek hívott német instruktorokat hadserege modernizálására. A másik döntő tényezőt az jelentette, hogy Chile az 1880-as években közeledni kezdett a közepesen fejlett európai országok színvonala felé. A termelőerők fejlődése, a gazdasági-társadalmi életben végbemenő változások szükségszerűvé, de egyúttal lehetővé is tették egy modern, reguláris hadsereg létrehozását. A hadsereg modernizációja mellett szólt az is, hogy ezek a korszerűtlen zsoldoshadseregek már modern európai fegyverekkel is rendelkeztek, s így feszültség támadt a hadseregek technikai és szervezeti állapota között. A vásárolt és igényelt modern katonai felszerelések tehát megkívánták a hadsereg belső reformját, s ehhez a külső segítség igénybevételét is. Ezért merült fel a német katonai misszió Chilébe hívásának terve. (Emil Korner és csoportjának tevékenysége 1885-től.) A szerző részletesen elemzi a porosz tisztek által bevezetett chilei katonai reformok jelentőségét, de ugyanakkor azt is, hogy a porosz mintájú reorganizációnak egyre több ellenzője akadt. Aktivizálódtak a chüei politikai élet frankofil beállítottságú elemei - ez a folyamat Argentínában, Bolíviában is megfigyelhető -, amelyek a hadsereg korszerűsítését francia segítséggel akarták megvalósítani. A szerző azzal, hogy a német-francia vetélkedést a katonai befolyás terén is megvilágította, az imperialista verseny egy újabb, kevésbé ismert területét mutatja be. Az 189l-es polgárháborúban a salétromoligarchia mellé álló Emil Körner ütőképes ellenforradalmi hadsereget állított fel, mely alapja lett a 20. századi chilei hadseregnek. A német katonai befolyás ezután szélesedett ki (Körner a chilei hadsereg főparancsnoka lett), s ehhez kapcsolódott a német hadiimport is. Ε folyamat a „poroszosítás!' szóval jellemezhető. A szerző Argentína vonatkozásában a következőket emeli ki: Argentínában - Chilével ellentétben - a német befolyás nem ért el olyan magas szintet, mint a szomszédos országban. Ennek magyarázatát részben abban látja, hogy míg Chilében a német kiképzés a közlegényektől a főtisztekig terjedt, addig Argentínában a német tisztek a csapatkiképzésben közvetlenül nem vettek részt, hanem csak a katonai intézményekben tevékenykedtek. Schaefer a bolíviai hadsereg helyzetét vizsgálva annak megdöbbentő elavultságát tárja elénk. A francia katonai misszió tervét a bolíviai vezetés elvetette, s német tisztek szerződtetését határozták el. A bolíviai német katonai befolyás egy igen fontos eseményére akkor került sor, amikor a porosz Kundt őrnagy vezetésével 1910-ben hivatalos német delegáció érkezett La Pazba. Kundt hamarosan olyan befolyásra tett szert az országban, mint Korner Chilében. Tábornokká léptették elő, s őt is kinevezték a vezérkar főnökévé. A szerző kiemelten foglalkozik az általános hadkötelezettség bevezetésével. Ez Chilében 1900-ban, Argentínában és Peruban 1901-ben, Bolíviában 1907-ben történt. Schaefer több alfejezetben elemzi a dél-amerikai tisztek Németországban történő ki, illetve továbbképzését, a hadgyakorlatokon való részvételüket. Leszögezi, s levéltári forrásokkal alátámasztja, hogy a szóban forgó országok tisztjeinek poroszországi képzése kezdettől fogva lényeges elemét képezte a német katonapolitikának, s igen fontos kiegészítését adta a német instruktorok dél-amerikai tevékenységének. 1914 előtt pl. a kb. 800 fős chilei tisztikarnak közel egynegyede járt hosszabbrövidebb ideig Németországban. Schaefer a három ország hadseregének nemcsak a német segítséggel történő szervezeti átalakítását kíséri nyomon lépésről lépésre, hanem technikai átalakításukat is. A német katonapolitika lényege, hangsúlyozza Schaefer, hogy a tárgyalt három országban monopolhelyzetet vívott ki magának két nagy monopólium: a Krupp-cég ágyúival és a Német Fegyver- és Lőszergyár puskáival. A német instruktorok mintegy a hadiipar előőrsei voltak. Schaefer sok dokumentummal - talán ebben a vonatkozásban adja a legtöbb újdonságot; bizonyítja, hogy a német instruktorok nemcsak a katonai hatóságok megbízottjai voltak, hanem egyúttal a német ipar ügynökei is. Ezt jelzi az a tény is, hogy a chilei fegyvermegrendelések szinte egészét a német monopóliumok kapták. Bolíviában a katonai misszió tevékenységének első éveiben (1910-1912) a német export 17,4%-ról 30%-ra nőtt, s első helyre került Bolívia importjában. Joggal íija a szerző: „A német iparnak s kereskedelemnek az a számítása, hogy német tisztek segítségével megszerezzék a dél-amerikai piacot vagy legalábbis nagyobb részét, 11 Századok 1978/5