Századok – 1978
BESZÁMOLÓ - Kerekasztal-vita az európai fasizmusokról (Balázs Ilona) 955
BESZÁMOLÓ 963 Farkas Endre felszólalásában elmondta, hogy a fasiszta pártok a határkérdések megoldását hirdették. Mi volt az oka annak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban nem ismerték fel a nemzeti érdekek hangsúlyozásának fontosságát? Miért engedte ezt át a kommunista mozgalom a fasisztáknak? Székely Gábor válaszában elmondotta: a Komintern már megalakulásának pillanatától igen nagy jelentőséget tulajdonított a világháború következményeként várhatóan létrejövő békerendszernek. Németországban 1922 végétől, 1923 elejétől, a Ruhr-konfliktus kirobbanása idején, amellett, hogy központi jelszava az internacionalista „Üsd Poincarét a Ruhrnál és Stinnest a Spreenél!" volt, több megmozduláson felvetettte az igazságtalan béke problémáját. Többek között ez volt az egyik legdöntőbb érve a Szovjetunióval való együttműködés mellett is, hiszen akkoriban a Szovjetunió volt az egyetlen ország, amely nyíltan hirdette a békerendszer imperialista, rabló jellegét. A fasiszta demagógiával azonban nem versenyezhetett és nem is kívánt versenyezni a forradalmi mozgalom. Az 1923 nyarán előretörő bajorországi nemzetiszocialista mozgalommal szemben mégsem csupán az internacionalizmus, hanem a nemzetek érdekek álláspontjának hangsúlyozásával is politizált. Ennek legnagyobbszabású rendezvénysorozata az ún. Schlageter-kampány volt 1923 nyarán. Leo Schlageter hírhedt különítményparancsnok volt, aki a franciák által megszállt Ruhr-vidéken több robbantást hajtott végre. 1923 májusában a franciák elfogták és agyonlőtték. A nacionalista és nemzetiszocialista csoportok igyekeztek felhasználni halálát: nagy megmozdulás volt temetésekor, sírjánál Ludendorff mondott beszédet. A nemzetközi kommunista mozgalom helyesen ismerte fel a németországi nacionalista, soviniszta hullám előretörése idején, hogy Schlageter tettének helyes elemzésével lehetőség van mind a nemzeti gyűlölködés visszaszorítására, mind pedig a válságból kivezető munkáspolitika propagandájára. Ez volt a lényege 1923 nyarán Kari Radek beszédének, amit a Komintern kibővített VB III. plénumán mondott el: Schlageter értelmetlenül áldozta fel életét, ugyanakkor bizonyította, hogy a nemzeti érzés a legnagyobb áldozatokra is képessé teszi az embereket. Ezért van szükség elsősorban a békeszerződés, másodsorban a nemzetek egymáshoz való viszonyának marxista elemzésére, az eredmények és következtetések sokoldalú ismertetésére, mindenki számára érthető propagandájára. Ezen az alapon került sor 1923 júliusától a kampányra, amelynek keretében nyüt gyűléseken kommunista, szociáldemokrata és nemzetiszocialista szónokok vitatták meg e problémákat. Néhány esetben e gyűlésekről nyomtatott anyagot is megjelentetett az NKP. A kampány jelentős mértékben hozzájárult egyrészt az antifasiszta erők összefogásához, másrészt magának az NKP-nek a szervezeti megerősödéséhez: ez volt az az időszak, amikor a párt nem csupán elérte az 1921 .januári 300 000-es taglétszámot, de túlszárnyalta azt, megközelítve a 400 000-et. Az 1920-as évek második felétől kialakult helytelen irányvonal, amelyet a „szociálfasizmus" és az „osztály osztály ellen" jelszó jellemzett, nem a nemzeti érdekek hangsúlyozásában és a nemzetközi antifasiszta összefogás szükségességének az elismerésében jelentett negatív változást, hanem a lehetséges szövetségesek körét szűkítette. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról sem, hogy éppen ebben az időszakban került sor a kommunista mozgalom által kezdeményezett legjelentősebb nemzetközi megmozdulásra, az 1929 márciusában megrendezett berlini antifasiszta kongresszusra, amelyen a több mint 300 küldött között a kommunisták mellett a szociáldemokraták, anarchisták és pártonkívüliek is részt vettek.
