Századok – 1978
BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933
BESZÁMOLÓ 935 18. századból származó hagyományaira, és a 20. században a magyar viszonyok között pozitív társadalmi funkciójára utalt. Ady éleslátására vall, hogy a századforduló után nemsokára kiábrándult a szabadkőművesség akkori formájából, látva egyrészt a mozgalom erőtlenné válását, másrészt látva, hogy a magyar társadalom betegségei (klerikalizmus, antiszemitizmus, antidemokratizmus) már a páholyokba is behatoltak. Evvel kapcsolatban idézte az előadó az 1903-as ,Ars muratorum liberorum" c. cikket, melyben nem minden irónia nélkül latinizált nevén nevezi meg a szabadkőművességet, de fenntartás nélkül üdvözli a szociáldemokrata Bokányi Dezsőnek nagyváradi zászlóbontását. A kutatás még nem derítette fel minden részletében a polgári radikalizmus filozófiai szerkezetét. Ady életében is megjelent a pozitivista filozófia és elsősorban annak Spencerre hivatkozó angol változata, Pikier Gyulának és Somló Bódognak a közvetítése révén. A szerző kulcskérdésnek tartja Adynak a polgári radikalizmushoz, mint politikai és eszmei áramlathoz való viszonyát: ez egyaránt fényt vet Ady gondolkodásának eredetiségére és a mozgalom belső ellentmondásaira. A radikalizmus elemei mind megtalálhatók Adyban, de Ady tűlnő a radikalizmus korlátain. A szerző tudatosan élesen fogalmaz: az irányzat túl polgári volt ahhoz, hogy igazán radikális lehessen, és túl radikális, hogy a szó helyes értelmében polgári legyen. Képviselői aszerint helyezkednek el az eszmeáramlatok ideológiai spektrumában, hogy ezt az ellentmondást melyik tényező javára tudják kiegyeztetni, ha ugyan annak egyáltalában tudatára ébrednek. A magyar polgári radikálisok közül nem egyről derült ki, és nem is egy kérdésben, hogy inkább polgáriak, semmint radikálisok, és ezt a próbát Adynak is meg kellett állnia. Pikier Gyula és Somló Bódog nézetei Herbert Spenceréihez tapadnak, akinek filozófiája jottányit sem különbözik Ernst Machétől. Ady sok mindent „átvett" a polgári radikálisoktól, de - többek között — filozófiát nagyon keveset. Ezt azért látja a szerző fontosnak, mivel a filozófiátlanság ugyan eszmei negatívum, de az adott összefüggésben a divatos, de téves filozófiák át nem vétele az egészséges költői disszimiláció pozitív tünete. Ennek illusztrálására körvonalazta a szerző Pikier és Somló eszmerendszerét, annak hatását, vonatkozásait Emil Laskkal kapcsolatban, akitől a szálak Lukács Györgyig és Babitsig vezetnek. Ady filozófiai eszmét vajmi keveset vett át Pikier és Somló elméleti nézeteiből. A szerző ezután tért rá az Ady—Nietzsche „rokonság" megvilágítására. Ady tisztelte ugyan bizonyos mértékben Nietzschét, éppen harcos, radikális bírálata miatt. Ami azonban Nietzsche irracionalizmusát illeti: annak arisztokratizmusa, reakciós, tömegellenes pátosza miatt abból Ady tartalmi, filozófiai szempontból semmi lényegeset nem vett át, s ez ismét csak helyes megérzésre mutat a „minden értékek átértékelésé"-nek csábító,mert részben helyes perspektívájában. Jó példa erre Adynak a szecesszióról írott korai karcolata, melyben a szecesszió angol eredetét vizsgálva világosan társadalomkritikát látott a kultúrkritika mögött. A szerző ezután arra mutatott rá, hogy a Magyarországra eljutó eszmeáramlatoknak volt egy szűrője, amely Ady korában kikerülhetetlennek mutatkozott, s ez az Osztrák-Magyar Monarchia szellemi atmoszférája volt. A behatoló szellemi áramlatok nem tiszta formájukban jelentkeztek, kompromisszumos keverék jött létre, az eredetinek valamiféle k. u k. változata, egy negatív variáns (ausztro-marxizmus, ausztro-cionizmus etc.). Ez a Monarchiának mind gazdasági, mind társadalmi, mind pedig kulturális fejlődése során létrejött különlegességéből, az európaitól való eltérésből magyarázható. Ez megfigyelhető
