Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Németh József: A műszaki értelmiség és a mérnökszakszervezet 1946
A MŰSZAKI ÉRTELMISÉG ÉS MÉRNÖKSZAKSZERVEZET 1946-1947-BEN 923 voltak túlsúlyban, ugyanis a 92 tagból 35-en tartoztak az SzDP-hez, 10-en az MKP-hoz, a többiek pártonkívüliek voltak.10 4 A vezetőségben is 3 SzDP tag foglalt helyet, a többiek a pártonkívüliekből tevődtek össze. A MAORT-hoz tartozó Bázakerettyén hasonló volt az összetétel, viszont Lovásziban a 25 tag közül csupán 3 volt SzDP tag, a többi pártonkívüli. A szervező munkát nehezítette itt az is, hogy a legtöbbtől eltérően, itt nem lehetett, vagy csak részben tudták mozgósítani és a munkába bevonni a pártonkívüli mérnököket. Ha Nagykanizsán értelmiségi gyűléseket tartottak — erre többször sor került, például akkor is, amikor Dr. Csanádi György mint a MÁV pécsi igazgatóságának vezetője Nagykanizsán járt —, a MAORT-nál dolgozó mérnököket és technikusokat nehéz volt aktivizálni. Itt közrejátszott az a tény is, hogy a nagyszámú pártonkívüli, ha nem is foglalt el szakszervezetellenes pozíciót, nem is támogatta a Mérnök Szakszervezetet. Székesfehérvárott 1946 végén 107 tagja volt az MMTSzSz-nek, s ez a létszám 1947. május 15-re 147 főre növekedett.105 Ebből mérnök 71 volt, technikus 70, és 6 fő volt a művezető. A tagság pártmegoszlása az alábbiak szerint alakult: 72 fő tartozott az SzDP-hez (a vidéki nagy szervezetek közül itt a legtöbben, a tagság közel 50%-a), az MKP-hoz 6 fő, a Nemzeti Paraszt párthoz 3 fő, a Független Kisgazda Párthoz 8 fő, a Polgári Demokrata Párthoz 3 fő tartozott, és 56-an voltak pártonkívüliek. Az erős munkáspárti túlsúly éreztette hatását a munkában is. A székesfehérvári csoport 7 nyilvános előadásból álló sorozatot indított a mezőgazdaság problémáiról, az öntözésről, a vízgazdálkodás korszerű megoldásairól, melyek komoly gondot okoztak a megye mezőgazdaságának. Ezek mellett Székesfehérvár és környékének ipari fellendítéséről hangzottak el előadások. Ezeket nem csupán helyi erők bevonásával tartották meg, hanem egy-egy esetben meghívták például az iparügyi államtitkárt vagy az MMTSzSz vezetőit. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az MMTSzSz Központi Vezetőségének munkaközvetítése vidékre nem jutott el, így bizonyos fokú elégedetlenség volt tapasztalható Székesfehérvárott: „Helyi üzemeink budapesti vezetőséggel rendelkeznek, műszaki értelmiségi szükségletüket budapesti szaktársakkal biztosítják, ugyanakkor vidékiek számára semmi elhelyezkedési lehetőség nincs."10 6 Ε tekintetben nem lehet csak az MMTSzSz Központi Vezetőségét elmarasztalni. A vidéki munkalehetőségek felkutatására s az ott élő műszakiakkal való betöltésére többször felhívta a figyelmet az MMTSzSz Központi Vezetősége a vidéki titkári értekezleteken. Itt még határozottabban, még következetesebben kellett volna kiállni a tagok érdekében. A helyi üzemek vezetőit a különböző baloldali politikai erők egységes és következetes fellépésével rá lehetett és kellett volna kényszeríteni arra, hogy elsősorban a helyi munkanélküliséget számolják fel, de a fővárosból vidékre került üzemvezetők igyekeztek ismeretségi körükből kiépíteni a munkatársi bázist. A bányavidékeken az MMTSzSz-ben a tagság többsége az MKP-hez tartozott. Tatabányán az MKP tagok részaránya elérte a 75%-ot,10 7 a fennmaradó 25% a Szociáldemokrata Párthoz tartozott. A bányavidékek MMTSzSz csoportjait leginkább az anyaghiány leküzdése foglalkoztatta: „Olyan nagyok a hiányok, hogy kötél hiányában az egyik ' 0 4 SzOT KL MMTSzSz 1946 7/a. A nagykanizsai helyi csoport jelentése. 105 SzOT KL MMTSzSz 1947/9. Beszámoló a székesfehérvári csoport működéséről és problémáiról. 10 6 SzOT KL MMTSzSz 1947/3. 107 SzOT KL MMTSzSz 1947/11. A tatabányai vezetőség beszámolója az 1947. máj. 17-i vidéki titkári értekezletén.
