Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Németh József: A műszaki értelmiség és a mérnökszakszervezet 1946

A MŰSZAKI ÉRTELMISÉG ÉS MÉRNÖKSZAKSZERVEZET 1946-1947-BEN 903 az MKP, hogy a műszaki értelmiség kommunista tagjai a szakszervezetben alkotnak csak kommunista aktívát, amely csak a szakszervezetben dolgozó kommunistákat foglalja magában, akkor a pártnak a műszaki értelmiség körében kifejtett munkájában és befolyásában visszaesés következett volna be. A bizottság felhívta a különböző MKP szervezetek figyelmét arra, hogy különösen az üzemi szervezetek minden eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a műszaki értelmiségiek megnyerésére és az MKP-hez való közeihozásra, különösen azért, mert „az SzDP kerületi és üzemi szervezetein keresztül is igen aktív munkát indított meg az új értelmiségi titkárságának a megszervezésével egyidejűleg, különösen a műszaki értelmiségiek megnyerésére".1

9

Az MKP fontosnak tartotta, hogy az általános politikai irányvonal kérdéseinek bizonyos vitái mellett a műszaki értelmiség sajátos problémáival is foglalkozzék, különösen az üzemek életében betöltött szerepükkel és a műszaki értelmiségi oktatás helyzetével. Mindezek a kérdések elválaszthatatlanok voltak attól az irányvonaltól, amely a Baloldali Blokk megalakulása után kialakult, s a baloldal rendeződése nemcsak a műszaki értelmiség baloldalának, de azoknak a megmozdulásoknak is új erőt és lendületet adott, melyek még szélesebbé váltak az egész országban. A népharag mint tűzvész söpört végig mindenfelé. A közigazgatás megtisztítása mellett a földreform védelméért szálltak harcba. Sok helyen a reakciós elemeket elkergették, megakadályozták kártékony tevékenységüket.20

Ugyanis az Igazoló Bizottságok munkájának szerény eredményei arra késztették a baloldali erőket, hogy a közélet megtisztítását következetesen végrehajtsák, melynek eszköze a B-lista bevezetése lett. Ennek előzménye az volt, hogy az MKP közigazgatási osztálya a közigazgatás megtisztítására tervet dolgozott ki 1945. november végére.2

1

A tervvel kettős célja volt. Egyrészt politikai, mely szerint a reakciós elemeket kellett kiszűrni a közigazgatásból, másrészt gazdasági, ugyanis a közigazgatási apparátus létszáma 1946 elejére nagyon felduzzadt, például Magyarországon 1938-ban 124 000 közigazgatási alkalmazott volt, s ezzel szemben 1946-ban 403 000.22

Ennek függvényében az MKP Politikai Bizottsága - 1946. január 31-i ülésén - megállapította, hogy „az államapparátusnak a reakciós elemektől való megtisztítása és a tisztviselői kar létszámcsökkentése az Drszág gazdasági helyzetére való tekintettel sürgősen szükségessé vált".2 3

Ebben a kérdésben az első pillanattól megvolt a két munkáspárt együttműködése. ,A köztisztviselői létszámcsökkentést meg kell csinálnia a kormánynak" — írta Szakasits Árpád a Népszava 1945. február 22-i számában. Az NPP is magáévá tette a fentieket, de szemben ezekkel a Dártókkal — az FKgP nem ezen az úton járt. Például, amikor Kővágó József a városházán megkezdte a B-listázást, Nagy Ferenc miniszterelnök felelősségre akarta vonni „önhatalnúságáért".2

4

Ugyanis Nagy Ferenc is halogató álláspontot alakított ki a B-lista ügyében. \z 1946. március 7-i budapesti hatalmas tömegtüntetés hatására (amelyen 400 000 "Uo. 2 "Ilyen eseményeknek lehetett abban az időben szemtanúja Szombathely, Kisújszállás, Makó és más városok lakossága. Idézi: Balogh Sándor: Az MKP értelmiségi politikájának felszabadulás utáni történetéből. Századok, 1965/3. sz. 465. 21

P. I. Arch. 2/15-7. 22

Fehér István: Politikai küzdelmek a Dél-Dunántúlon 1944-1946 között. Akadémiai Kónyvciadó. 1972. 285. 23

P. I. Arch. 274(3-22). 2 4

Szabad Nép, 1946. márc. 5.