Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
892 BAKSAY ZOLTÁN vette. 1946. október 17-ig a rendelet alapján 288 vállalat 7134 fizikai és 1092 szellemi munkás elbocsátására nyújtott be kérelmet.10 J Ebbó'l 2769 személy elbocsátásához járult hozzá a minisztérium. Még hathatósabban igyekezett elejét venni az elbocsátásoknak a kormány 460/1946/ ME. sz. rendelete, mely az ipari és kereskedelmi munkavállalók elbocsátását korlátozta. A rendelet értelmében minden olyan ipari munkáltató, aki 50 embert foglalkoztatott és minden kereskedelmi munkáltató, aki 20 embert foglalkoztatott, az átlagos létszám 10%-áig terjedő vagy azt meghaladó elbocsátások esetén köteles azoknak munkaközvetítés útján történő elhelyezéséről a szakszervezeti munkaközvetítők igénybevételével gondoskodni. Az elbocsátásra kerülő személyek névsorát a munkaadók kötelesek voltak nyilvánosan kifüggeszteni, és az elbocsátások előtt az üzemi bizottságok véleményét kikérni. Amennyiben a szakszervezeti munkaközvetítők 3 nap alatt nem tudták az elbocsátott dolgozókat elhelyezni, a munkáltató az illetékes minisztertől kérhette az elbocsátások engedélyezését. Az illetékes miniszter engedélye nélkül elbocsátani senkit sem lehetett. Ez az intézkedés csökkentette a munkanélküliek számának mesterséges növelését, a munkanélküliek nagy tömegein azonban nem segített.104 A munkanélkülieken csak munkaalkalom teremtésével, tervszerű iparosítással, a meglevő ipari kapacitás maximális kihasználásával lehetett segíteni. Ezért követelt az MKP. III. Kongresszusa „erélyes tervszerű állami rendszabályokat a munkanélküliség leküzdésére", és adta ki a jelszót: ,jvlunkát minden dolgozónak!" Erre azért is szükség volt, mert — ahogy azt a III. Kongresszus határozata is leszögezte — a nagytőke arra törekedett, hogy a stabilizáció előnyeit mérhetetlenül magas ipari árak útján a maga számára biztosítsa, a terheit (munkanélküliség és agrárolló stb.) a város és a falu dolgozó rétegeinek vállára rakja. A munkáspártok, a szakszervezetek, a nemzeti bizottságok ösztönzésére a kormány több hathatós intézkedést foganatosított a munkanélküliség enyhítése érdekében. A kormány tervbe vette az ipari termelés fokozását, mert — nagyon helyesen — a munkanélküliséget az ipari és mezőgazdasági termelés növelése útján kívánta leküzdeni. A stabilizáció első hetei után a kormány ennek a gondolatnak a szolgálatába állította hitelpolitikáját. Ezzel kívánta az exportra termelést növelni, és a jóvátétel csökkentése révén felszabaduló termelőüzemeket a béketermelésre átállítani. A textilgyárak üzemidejét 144 óráról 168 órára emelték, hogy minél többen kaphassanak azokban munkát. Az építőiparban szervezett hitelakció csökkentette az építőipari munkanélküliséget. Erőfeszítéseket tett a kormány, hogy az építkezések előmozdításához a szükséges fedezetet előteremtse. Megpróbálkozott átképző tanfolyamok szervezésével is, de ezekre mindössze 2000-en jelentkeztek.10 5 A munkanélküliség enyhítése érdekében a kormány Tárcaközi Bizottságot hozott létre, melynek tagja volt az építés- és közmunkaügyi miniszter, aki a bizottság elnöki tisztjét is betöltötte, a pénzügyminiszter, az iparügyi miniszter, a földművelésügyi miniszter. A bizottság rendszeresen összeült és megvitatta a soronlevő felada-103 ÜMKL Iparügyi Minisztérium, Ban Antal miniszter rendezetlen iratai 2810. 1946. okt. 17. Feljegyzés a 8660/1946. ME. sz. rendelettel kapcsolatos intézkedésekről. 10 4 Magyar Közlöny, 13. sz. 1946. jan. 16. A nemzeti kormány 460/1946. ME. sz. rendelete az ipari és kereskedelmi munkavállalók elbocsátásának korlátozása tárgyában. 1 05 ÜMKL Újjáépítési Minisztérium VI. cs. l/a. Elnöki és Általános Főosztály 24579. ikt. 1946. X. 31. Az átképzős tanfolyamra jelentkezettek összesített száma.
