Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
882 BAKSAY ZOLTÁN A munkanélküliek számúnak alakulása időtartam és korcsoportok Időtartam szerint 1 hónapnál rövidebb idő óta Megnevezés Munkanélküliek összesen 1 hónapnál rövidebb idő óta 2 3 4 5-6 7-12 1 hónapnál rövidebb idő óta hónapja van munka nélkül Munkanélküli nők 21 307 4 954 3 656 2 681 1 957 2 374 2814 Munkanélküli férfiak 88 239 19 819 23 306 11 514 8 058 9 571 10 219 Munkanélküli mindösszesen 109 540 24 773 26 962 14 195 10015 11 945 13 033 A szakszervezetek nyilvántartása szerint tehát a munkanélküliség a fizikai dolgozók körében 1946 és 1947-ben 27 783 és 102 956 között ingadozott, ami évi átlagban valamivel az 1938. évi munkanélküliség színvonala felett volt. A munkanélküliség mértéke a fizikai dolgozók körében 1946 közepétől, vagyis a stabilizációtól kezdve fokozatosan növekedett, amiben a hadifoglyok fokozatos hazatérése, a falusi munkanélküliek városba özönlése és az államosítás alá nem eső gyárak tudatos munkaerő befagyasztása játszott közre jelentősebb mértékben. A munkanélküliek számát szaporították a 8660/1946. ME. sz. rendelet alapján „Β''-listázott tisztviselők is, akiknek egy része más megélhetés hiányában fizikai munkán kívánt elhelyezkedni. A munkanélküliek nagyobb hányada, akárcsak a felszabadulás előtt, most is Budapestre jutott; 1946 júliusában 3902, augusztusban 10 637, szeptemberben 12 868, októberben 17 787, novemberben 20 139 munkanélkülit mutattak ki a szakszervezetek vidéken. Nagy-Budapesten a munkanélküliek közül 1946 novemberében 5882 szakmunkás, 625 betanított munkás, 7419 segédmunkás volt, vidéken a munkanélküliek között 8929 szakmunkás, 2021 betanított munkás és 9189 segédmunkás volt. Annak ellenére, hogy a stabilizáció előtti időszakban és utána is rohamosan nőtt az iparban foglalkoztatott szakmunkások száma — a stabilizáció évében 16%-kal nőtt a gyáripari munkáslétszám 13%-os növekedésével szemben — igen nagy volt a szakmunkások részaránya a munkanélküliek táborában. A legnagyobb munkanélküliség ebben az időszakban a textiliparban, valamint a vas- és fémiparban mutatkozott. Amíg azonban a vas- és fémiparban lassan fokozódott a kereslet a szak- és segédmunkások iránt, addig a textiliparban a munkanélküliek száma emelkedő tendenciát mutatott. Ennek az volt az oka, hogy a régi szakmunkások visszatértek, és új munkaerők jelentkeztek, mivel ezt a szakmát általában könnyen elsajátíthatónak vélték, ezenkívül anyaghiány is gátolta a termelőmunka növekedését ebben az iparágban.8 5 85 ÜMKL Bán Antal miniszter rendezetlen iratai 3189 ikt. Szakasits Árpád miniszteri osztályfőnök jelentése a munkanélküliség helyzetéről. 1946. dec. 7.
