Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
880 BAKSAY ZOLTÁN ban szükség. Különösen nagy hiány mutatkozott vasöntőkben. 77 Az átmeneti munkaerő hiányt belső átcsoportosítással és szaktanfolyamok indításával igyekeztek megoldani. De a kormány erőteljesebb eszközökhöz is nyúlt, bevezette az általános munkakötelezettséget, javította a munkások ellátását. Ezenkívül az iparügyi miniszter javasolta a kormánynak, hogy a jóvátételi szállítások teljesíthetősége érdekében kérje a Szovjetuniót, hogy legalább részben szabadítsák fel a hadifogolytáborokat.7 8 A gazdasági élet vérkeringésének megindulása, a stabilizáció végrehajtása időszakában annak ellenére, hogy a stabilizáció évében a gyári munkáslétszám 13%-kal, 1946 és 1947 között pedig 15%-kal nőtt, és 307 000-re emelkedett, tehát 6%-kal felülmúlta az 1938. évit, ismét nagymérvű munkanélküliség volt tapasztalható az országban. Ennek a látszólagos ellentmondásnak az volt az oka, hogy a stabilizáció után azok a munkások, akik az infláció alatt az alacsony és gyorsan értéktelenedő keresetek mellett nem vállaltak munkát, most tömegesen jelentkeztek, s a hadifogságból hazatértek számára is csak részben lehetett munkát biztosítani.79 A munkanélküliségnek azonban volt egy mélyebben fekvő oka is: a gazdasági elmaradottság és a demográfiai fejlődés közötti ellentmondás. Az ország agrár-ipari jellege ellenére a gazdaságilag fejlett országokéhoz hasonlóan magas népsűrűség (1949-ben kereken 100 fő/km2 ) és az ebből eredő viszonylagos túlnépesedés, már több évtizede feszítette a magyar társadalmat, részben a városi, részben a falusi latens munkanélküliség formájában. A falusi szegénység foglalkoztatottságát és megélhetését az új népi demokratikus rendszer sem tudta a földreformmal biztosítani. A földosztás során az agrárnincstelenek több mint fele, a félproletároknak pedig mintegy kétharmada juttatás nélkül maradt, s így az agrárszegények száma — keresők és eltartottak nélkül - még mindig 2 millió körül volt.80 Az agrárszegénység egy része úgy kapott a földosztáskor földet, méghozzá a várható országos átlagnál nagyobbat, hogy ugyanakkor más része teljesen kimaradt a juttatásból, vagy éppen messze az átlag alatt részesült belőle. Az egyenetlenség oka a fölosztható földek eltérő megoszlásában keresendő; egyes helyeken több föld állt a kisebb számú igénylő rendelkezésére, másutt a birtok volt kevés az igénylőkhöz képest. A legalacsonyabb volt a földhöz juttatottak aránya az Alföldön, Békés, Pest, Szolnok, részben Csanád és Csongrád megyékben, északon pedig Hevesben és részben Borsod-Abaúj megyében.8 1 Az a tény, hogy a földosztás során az agrárnincstelenek és félproletárok tömeges földhöz juttatása minden eddigit felülmúlt, nem jelentette a teljes megoldást sem termelési sem szociális szempontból. Lecsökkent ugyan az agrárszegénység aránya, de száma még mindig magas volt. Akiknek kevés vagy semmi föld sem jutott, az volt a legnagyobb ,7 Új Magyar Központi Levéltár (a továbbiakban ÚMKL). Iparügyi Minisztérium. Bán Antal miniszter rendezetlen iratai. 1994. sz. 1946. máj. 8. 7 8 ÚMKL Magyar Nemzeti Bank. Elnöki Fó'osztály XVII-2-a Gazdasági Miniszteri Értekezlet 1945. szept. 21-i jegyzőkönyve. 7'Statisztikai Évkönyv 1948. A Magyar Gazdaságkutató Intézet gazdasági helyzetjelentése 108. Ipar. 80 Párttörténeti Közlemények, XVI. évf. 3. sz. 1970. aug. 114. Bírta István: A szocialista iparosítási politika néhány kérdése, az első ötéves terv időszakában. 81 Orbán Sándor: Két agrárreform Magyarországon. Akadémiai Kiadó. 1972. 43-45. »
