Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
A GYÁRIPARI MUNKANÉLKÜLISÉG MAGYARORSZÁGON 875 Hosszú huzavona után 1926 nyarára végre elkészült a törvényjavaslat a munkanélküliség esetére szóló biztosításról, melynek lényege az volt, hogy a munkanélküli munkás 13 hétig kaphatott segélyt a napi bér 40%-a erejéig, a gyermekes keresőképtelen pedig 60%-át kapta napi bérének. A törvényjavaslatot megelőzően, és annak kidolgozása után is, a népjóléti és munkaügyi miniszter számos értekezletet hívott egybe a javaslat megvitatására. A nagytőke elszánt harcot folytatott, hogy a törvényjavaslat elfogadását megakadályozza. Törekvéseit siker koronázta, mert a törvényjavaslatot levették a napirendről. Ebben segítségére volt az 1926-27-ben kibontakozó konjunktúra is. így tehát Magyarországon a munkanélküliek megsegítése továbbra is nyomorenyhítő akció keretében történt, amely híven tükrözte a magyar uralkodó osztály szűk látókörű szociális politikáját.5 8 A harmadik kérdés, mely körül a szenvedélyek összecsaptak, a munkaközvetítés volt. Magyarországon a modern gyáripar kialakulásától kezdve különböző munkaközvetítők voltak. Külön munkaközvetítője volt a szociáldemokrata vezetés alatt álló szakszervezeteknek és a keresztényszocialista szakszervezeteknek s az egyes érdekképviseleteknek, vagyis a munkáltatók különböző érdekvédelmi szervezeteinek. Külön szerv volt az ipari és mezőgazdasági állami munkaközvetítő hivatal. Ezenkívül voltak hivatásszerű munkaközvetítők is, ezek azonban elsősorban háztartási alkalmazottak közvetítésével foglalkoztak. A szakszervezetek tagjaik részére közvetítettek munkát. Ε tevékenység része volt annak az általános munkásvédelmi, érdekvédelmi munkának, amit a szakszervezetek tagjaik érdekében végeztek. A munkaközvetítés fegyver volt a szakszervezetek kezében a tőkések ellen vívott harcban: gazdasági nyomást gyakoroltak a munkapiacra és a közvetítésen keresztül elhelyezték a maguk kádereit az egyes üzemekben, ahol azok politikai munkát végezhettek. Mivel csak szakszervezeti tagokat közvetítettek, taglétszámuknak állandó emelkedője lett a közvetítő-munka.59 Az Állami Munkaközvetítő Hivatal első elődje a kereskedelemügyi miniszter 1899. szeptember hó 6-i 6847. számú rendelete alapján Budapesten 1900. március 15-én megalakult munkaközvetítő volt, mely az iparkamaráktól és a szakszervezetektől független ingyenes állami felügyeletet ellátó intézmény volt. Ezt váltotta fel az 1916. évi XVI. tc., illetve annak végrehajtási utasításaként 1917. február 17-én kiadott 92815 IV-1916 sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet alapján létrehozott hatósági munkaközvetítő hivatal. Az állami munkaközvetítő hivatalnak volt egy felsőbb szerve, a Magyar Kir. Állami Munkaközvetítő Hivatal Budapesten, s voltak középszintű szervei, ezeket Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Győrött. Szombathelyen, Sopronban állították fel. A városi és községi gyűjtőhelyek, melyeknek száma 307 volt az országban, látták el a Biztosítás munkahiány esetére. Munkaadó I. (XIII) évf. 19. sz. 1926. máj. 12. Biztosítás munkahiány esetére. - Magyar gyáripar, XVII. évf. 7. sz. 1926. júl. 1. A munkanélküliség ellen való biztosítás kérdése. - A Hitel, XXVI. évf. 1294. sz. 1924. júl. 19. Biztosítás munkátlanság esetére. 5 "Magyar Gyáripar, XVII. évf. 5. sz. 1926. máj. 1. Törvényjavaslat a munkanélküliség esetére való biztosításról. - Szakszervezeti Értesítő', XXII. évf. 6. sz. 1926. júl. 1. Törvényjavaslat a munkahiány esetére szóló kötelező biztosításról. "Bőripari Munkás, XXX. évf. 9. sz. 1920. máj. 1. A munkaközvetítés fontossága. - Famunkások Szaklapja, XXIX. évf. 8. sz. 1921. ápr. 15. A munkanélküli szaktársak figyelmébe. - Famunkások Szaklapja, XXX. évf. 10. sz. 1922. máj. 15. A munkaközvetítés.
